Visszajelzések

Busa Attila József vagyok, 26 éves. A Mai Ige a szent ige közelségét, elérhetőségét jelenti az életemben. Természetesen most nem arra gondolok, hogy nincs Bibliám, hanem arra, hogy mint egy zsebnoteszt az Önök kis füzetecskéjét szinte mindenhová magammal vihetem, ezáltal Isten Szent Lelkét közel érzem. És mindennapi életem részévé tud lenni egy aprócska isteni mondanivaló, egy kis csíra, mely a nap folyamán, ha erősen figyelek Istenre, akkor kiteljesedhet. Eddig életem folyamán számos „csodát” tett már Isten velem és családommal. Hiszem, hogy ez keresztény testvéreimmel is hasonlóképpen van, csak nem mindig látják meg ezeket és tudnak neki örülni. Néhány gondolatot szeretnék megosztani a Szerkesztőséggel és a testvérekkel egyaránt ezzel kapcsolatban. 22 éves koromban vese daganatot diagnosztizáltak nálam. Megoperáltak és felépültem. Azonban nem egyszerűen ennyi történt. Azokban az időkben, mint hozzám hasonló korú főiskolás fiatalok nem nagyon kerestem Isten igéjét, holott óvodás korom óta jártam hittanra és istentiszteletre. Csak ebben az időszakban megfelejtkeztem, kicsit a fiókban tartottam az én hitemet. Majd jött ez a betegség, majd a gyógyulás. A gyülekezeti tagok meglátogattak, énekeltek a betegágyamnál és éreztették a János evangéliumában oly sokszor körbeírt isteni szeretetet. Rá kellett döbbenem, hogy Istennel együtt teljes az életem. Közel egy éve édesanyámnak lett agyvérzése és az orvosok széttárták a kezüket, hogy késő érdemben segíteni rajta. Minden nap imádkoztunk édesapámmal, testvéremmel a felépülésért és ma már a gyógyulás útján van anyukám. A fenti „csodák” csak egy részei az életemnek, de mégis azt jelzik, ha jól figyelünk és meghalljuk Isten szavát, akkor minden nap találkozunk ezekkel a jótéteményekkel, csak be kell engednünk Jézust a mi szívünkbe. Annyi szorult helyzetet tudnék még felhozni, mikor minden összeesküdött ellenem és reménytelennek tűnt minden, akkor csak kérni kellett tiszta szívből a szent lélek által. Néha azonban én is elfelejtek kérni /beengedni a kopogtató Jézust/, mert gyarló vagyok, akkor azonban édesapám mindig megkérdi: „Hányszor kérted imádságba Istentől?” És ezt a kérdést jó, hogyha felteszi magának minden bajba szorult és segítségre vágyó lélek. Nekem segített, és hiszem, hogy, aki igazán befogadja, annak is tud és akar is segíteni. Mindezekkel a sorokkal én csak azt szerettem volna kifejezni, hogy mérhetetlen sok alázattal, hűséggel és köszönettel tartozom Isten iránt és remélem, végig kísér majd az utamon. És kívánom ezt mindenkinek, hogy megtapasztalja! Ebben a közelségben, az Istennel való kapcsolat kiépítésében is nagy segítséget ad a kiadványuk, ami naponta értékes mondanivalóval gazdagítja meg az életemet. Bevallom, előfordult, hogy egyes kiemelt igerészleteket párommal végigmazsolázva a Bibliából elgondolkodtunk a tartalmasabb mondanivalón. Itt szeretném még megemlíteni, hogy az internetes meghallgatási lehetőség is egyenesen tökéletes ötlet volt, mert már a munkahelyen a kollégákkal is ezt hallgatjuk a reggeli kávézás közben. Végezetül, köszönöm hosszantartó munkájukat, és remélem, hogy a jövőben is eljut hozzám kiadványuk! Áldás, békesség!

Isten áldja meg a Mai Ige munkatársait. Írásaikban sokszor kapok kérdéseimre választ, kételyeimre útbaigazítást, megerősítést. Így történt ez a mai napon is, amikor a téma a hitetlen társ, hiszen férjem még nem tért rá a hit útjára, és minden nap ezért a kegyelemért imádkozom Istenhez, közben tudom, hogy nem lehetek türelmetlen, mert Isten sem volt az velem, csak reménykedhetek, hogy egy naptól kezdve majd együtt imádhatjuk Megváltónkat.

Köszönettel megkaptuk a megrendelt Mai Ige 2. n. évi példányait. Hálásak vagyunk Istennek, a szerkesztőnek és munkatársainak, hogy e kiadványt kézbe vehetjük, olvashatjuk és Isten végezheti munkáját a mi életünkben, mert betölti szükségeinket. Az emberek ezáltal is közelebb kerültek Istenhez és a mi feladatunk, hogy ápoljuk ezeket a kapcsolatokat, hogy megnyíljanak Isten szeretetének és döntsenek mellette. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a munkát és várjuk a további példányokat is! Isten áldását kívánjuk további munkátokhoz.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy mindennap megtapasztalhatom, a Mai Igét olvashatom, és reménységünk csak benne találjuk meg, áldott legyen az Úr neve érte dicsőség az Úrnak, hogy szeret bennünket.

Köszönöm a "MAI IGE" folyóiratokat. <br />Szeretnék meg osztani önökkel egy írásomat, ami megjelent a gyülekezetünk újságjába. <br />Betegen feküdtem itthon és olvastam a „Mai ige” c. kiadványt, melynek ez volt a napi igéje: „Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem.” (2 Móz. 10:7) <br />Mélyen megérintett ez az ige. Vajon elmondjuk e gyermekeinknek azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket már megcselekedett az Úr az életünkben? Nagy szükségük van rá, hogy növekedjenek, hogy kisgyermek koruktól hallják vagy maguk megtapasztalják, hogy csodálatos Istenünk van! <br />Szeretnék most egy ilyen csodát megosztani a saját életünkből, ami 13 évvel ezelőtt történt meg velünk. <br />Egy téli reggel nagylányunk iskolába ment, a többi gyerek még aludt. Gyorsan nekiálltam ebédet készíteni, feltettem a bablevest és begyúrtam a pogácsát. Alig fejeztem be a pogácsa összeállítását, mikor a szobában felsírt az egyik gyerek. Bementem, odaültem az ágya szélére, megsimogattam és éreztem, hogy lázas. Hoztam a lázmérőt, mértük a lázat, de e következő pillanatban már a másik gyerek is fent volt, s csak annyit tudott kiabálni, „Anya, hánynom kell!”, s már minden elindult. Odarohantam, fogtam a fejét, nyugtatgattam, de addigra már a többi gyerek is hányt, s szinte pillanatok alatt csatatérré változott a szoba. Azt sem tudtam, hova rohanjak, melyik gyereknek segítsek. <br />Rövid időn belül mindannyian ott feküdtek lázasan, kimerülten. Most mit csináljak? Magdi már rég a hivatalban volt, én meg ott álltam a teljes felfordulás közepén a hat síró, nyöszörgő gyerekkel. <br />Akkoriban még vezetékes telefonunk sem volt. „Orvos kell! –gondoltam, s ott hagytam mindent, hogy átrohanjak a szomszédba, s megkérjem a szomszédasszonyt, hívja ki az orvost. Újra otthon, kikapcsoltam a gázt a leves alatt, a pogácsát otthagytam, s elkezdtem lehúzni az ágyneműket. Összetakarítottam, s közben kanalanként itattam a gyerekeket. <br />Megérkezett az orvos. Megvizsgálta a gyerekeket, s azt mondta, vírusfertőzésük van. Felírt néhány receptet, s lelkemre kötötte, adjam be a gyógyszert, nehogy kiszáradjanak, s hogy megállhasson a hányás. <br />Hogy tudom kiváltani a recepteket, gondoltam, hiszen Magdi csak délután kettő és három között jön haza? <br />A hányás nem csitult, és közben idegeskedésemben még a lázmérőt is összetörtem! S mindeközben még délelőtt 10 óra sem volt! Úgy éreztem, kilátástalan a helyzet – a gyerekek betegek, ott áll a leves, és a pogácsa sincs befejezve. <br />Miközben ápoltam őket, csengettek. Kimentem a kapuhoz, de még ki sem nyithattam, amikor kintről egy női hang kiáltott be. „Siess, hozd a recepteket, mert a következő HÉV-vel vissza kell mennem az iskolába tanítani! Berohantam a receptekért, a pénzért és odaadtam Eszternek, aki Alsónémediből jött át. Kérdeztem, hogy kerül ide, hiszen ilyenkor délelőttönként az iskolában tanít. Sietve csak ennyit szólt vissza: „Az Úr küldött, hogy menjek a gyógyszertárba, mert baj van a gyerekekkel.” <br />A megdöbbenéstől bambán álltam ott percekig és még gondolkozni sem tudtam. Bementem a szobába és még mindig azon gondolkodtam, amit Eszter mondott, mikor újból csengettek. Azt gondoltam, Eszter jött vissza, de már bentről hallottam Sallai Eszti néni hangját. „Gyere, gyere, siess, nyisd ki a kaput! Jöttem, hogy megnézzem, mi van az ebéddel! Betolta a biciklijét, ment a konyhába, s közben rám szólt, hogy intézzem a dolgomat, tudja ő, mit kell csinálni. Miközben a gyerekeknél voltam, azon gondolkodtam, mi is történik most! <br />Eszter megérkezett, be sem jött a házba, csak a kezembe nyomta a gyógyszert, a lázmérőt és már rohant is, hogy elérje a Hév-et. Eszti néni már a pogácsát szaggatta, mikor meg mertem tőle kérdezni, hogyhogy átjött? „Az Úr küldött, mondta, hogy átjöjjek, mert valami ebédet kell főznöm.” <br />Mire mindezt fel tudtam fogni, itt volt a lázmérő, a gyógyszerek és kész volt az ebéd. Eszti néni olyan csendben ment el, hogy észre sem vettem. <br />Most, ennyi év elteltével is forró hála önti el a szívemet, hogy milyen csodálatos, szeretett Istenünk van! Gondoskodása, szeretete végtelen, hatalma felfoghatatlan! Segítségét akkor küldi, amikor a legnagyobb szükség van rá. <br />Testvéreim, mondjuk el gyerekeinknek és másoknak is, milyen csodálatos, fenséges Istenünk van!

Egyik barátnőm említette ma este, hogy Ő olvassa a Mai Ige-t. Beszélgetés közben én is rátaláltam, és elolvastam. Nagyon érzékenyen érintett, mert szüleimmel, és saját életemben is átéltem, és megtapasztaltam. Örülök, hogy olvashattam. Rendszeresen imádkozom, de jó, ha segítséget kapok. Köszönettel.

Azért szeretem a Mai Igét, mert egy ösvényt mutat Istenhez. A Bibliát megszerettem, pedig nem értettem korábban. Kíváncsivá tett milyen is Isten, nagyon szeretném még jobban megismerni. A Mai Igével lehet evangelizálni ez is hatalmas értéke. Beteg ismerősöm addig olvasta, hogy meggyógyult. Nyilván megtette, amit Isten kér: bocsáss meg, szeresd és áldd ellenségeidet. Nem én mondtam mit tegyen, hanem leírva olvasta, ez kivezette őt a nehézségeiből.

Kedves testvérem! A Mai Igét a nagylányom rendelte meg nekem ajándékba. 9 gyerekes anyaként, hitoktatóként, nekem első pillantásra csak egy jól felhasználható anyagot jelentett. Aztán nap mint nap olvasva, mindig NEKEM SZÓLT! Mindig megtaláltam benne a biztatást, az erőt, Jézus jelenlétét, és valahogy mindig aktuális problémáimra utalt. Nagy élvezettel olvasom azóta is, és nagyon köszönöm a következő, tavaszi számot... Legszívesebben már el is kezdeném olvasni, de hagyom, hogy mindig a megfelelő időben legyen erre lehetőségem. Köszönöm, és Isten Áldja meg munkájukat! Szeretettel: