Király Árpád
Kedves Mai ige Csapata! Hosszú ideig napi rendszerességgel olvastam a tini maiige kiadványukat. Nem régiben kezdtem követni a Youtube csatornájukra feltöltött napi üzeneteket. Innen értesültem a Jóra fordítom sorozatról is. Határozott szándékom fiatalként, hogy még inkább elmélyítsem az Istennel való kapcsolatomat, ezért jelentkeztem az e-mail sorozatra. A másik okom erre, hogy hiszem, hogy ma is vannak csodák, csupán rajtunk, embereken múlik, hogy meglátjuk-e őket, vagy egyáltalán mit gondolunk csodának.
2022 elején nehéz időszakon mentem át, és sokszor úgy éreztem, hiába imádkozom, nem történik változás. Kérdéseket tettem fel Istennek, de olyan volt, mintha nem is válaszolt volna. De egyszer sem jutott eszembe elfordulni tőle. Hinni akartam, hogy végül jóra fordul minden. Így is történt. Most, hónapok óta újra úgy érzem, hogy egyensúlyban van az életem. Boldognak érzem magam általában véve - vagyis az esetek nagy többségében.
Azonban újabb kérdések merültek fel bennem mostanság a jövőmmel, az elhivatásommal kapcsolatban. Nem látom, hogy merre akar engem vezetni a Jóisten, csak egyet tehetek: bízom benne és kérem az Ő útmutatását.
Amíg a sorozatot követtem, egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha az Isten szólni akarna hozzám. Születésemtől fogva látássérült vagyok, és nem tagadom, sokszor jó lenne, ha rendesen látnék. Annyi csoda van ebben a világban, és én mindegyiket látni akarom. De közben mégis elégedett vagyok az életemmel, és cseppet sem érzem azt, hogy ettől én kevesebb lennék. Vannak dolgok, amiket nem egészen úgy csinálok, mint bárki más, de ez többnyire nem szokott érdekelni. Szeretem feszegetni a saját határaimat, és hihetetlenül vonz az alkotás több területen is.
Visszatérve tehát a korábbi kijelentésemre, miszerint szólni akarhatott hozzám a Jóisten, két napja a Batthyány téren összefutottam egy valószínűleg csak néhány évvel idősebb férfival. Elmondása szerint mi már többször is találkoztunk, és emlékszem is, hogy időnként összefutottam valakivel, aki az Istenről beszélt és minden alkalommal azt mondta nekem, hogy ha hiszem, Isten visszaadhatja a látásom. Én ebben cseppet sem kételkedem. Két napja is erről beszélt nekem, amikor találkoztunk. A történet fontos része, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást, csak a téren futottunk össze. És közben olvastam ezt a sorozatot napról napra, ami újra meg újra emlékeztetett arra, hogy Isten képes bármilyen rossz dolgot jóra fordítani, képes bármilyen szörnyűségből csodát teremteni. Felmerült bennem, hogy mi van, ha pontosan arra akar engem rávezetni, hogy kész visszaadni a látásom. Ez fantasztikus dolog, de mégis felmerült bennem egy kérdés. Akarom-e én, hogy tényleg megjavuljon a szemem? Mint azt korábban is említettem, időnként nagyon szeretnék látni afféle csodákat, mint hófödte hegyeket, lélegzetelállító panorámát, megmagyarázhatatlan természeti jelenségeket, és így tovább. De mindezeket megteremtem a képzeletemben, és mivel szeretek olvasni, ezért sok mindenről tudom elméleti szinten, hogy is néz ki. A többit meg hozzáteszem a képzeletemmel.
Összességében tehát kissé elbizonytalanodva érzem magam a látásomat illetően. Isten minden bizonnyal meg akar gyógyítani, de nem vagyok bizonyos affelől, hogy változtatnék-e az életemen. Ugyanakkor szembeszegülni sem akarok az Istennel, de ezek a gondolatok kételyeket ébresztenek bennem.
Ezeket a gondolatokat csak azért írtam le, mert kikívánkoztak belőlem. Remélem, előbb-utóbb választ találok erre a furcsa helyzetre.
Sok áldást kívánok a szolgálatukhoz!
Üdvözlettel:
Árpád
