Nézz fel!

Amikor felnézel az éjszakai égre, nem csak különálló csillagokat látsz. Hatalmas kozmikus rendszerek, galaxisok vesznek körül minket. A mi galaxisunk a Tejút. Vagy például ott van a szomszédos Androméda galaxis, amely – megfelelő körülmények között – szabad szemmel is látható.[1]

Tudtad, hogy nagyon sok galaxis spirál formájú? Ezek nemcsak gyönyörűek, hanem olyan rendezett mintázatot mutatnak, amelyet a csillagászok matematikailag is vizsgálni tudnak.[2]

Sokáig rejtély volt, hogyan maradhatnak fenn ezek a hatalmas spirálkarok évmilliárdokon át. A galaxisok belső részei másként keringenek, mint a külsők, ezért azt gondolhatnánk, hogy a karok idővel teljesen összetekerednek és eltűnnek. Mégis újra és újra lenyűgöző, spirális mintázatokkal találkozunk az univerzumban.[3]

Olyan ez, mint a szinkronúszók koreográfiája: előre megtervezett, finoman összehangolt, tökéletes ritmusú.

Ha valamikor egy szemernyi kétséged is támadna afelől, hogy Isten tényleg létezik, tényleg igaz, amiben hiszel, tényleg vannak csodák, akkor csak nézz fel a csillagos égre! El tudod képzelni, hogy ez a csodákkal teli világegyetem magától jött létre? A csillagok véletlenül hangolódtak volna egymáshoz? Mennyi esélye van annak, hogy a káosz csak úgy, random felvesz egy ritmust és kozmosz lesz belőle?

De tudod, mi a legszebb az egészben?

Aki az egész csillagrendszert egyben tartja és finomra hangolja, ugyanaz rendezi a te életedet is. Isten téged nem csak megteremtett, mint egy élettelen galaxist. Hanem ismer, szeret, vigyáz rád, kísér, tanácsol, vigasztal. Veled van minden pillanatban.

Gondolj erre, amikor elbizonytalanodsz, elfáradsz, elakadsz valamiben! Használd ki a lehetőséget, hogy beszélhetsz a Teremtővel! Ne felejtsd el, hogy ő az, aki a semmiből képes megteremteni a mindent.

Nemcsak a múltban, hanem ma is.

És most?

Dávid egy éjjel felnézett az égre, és felkiáltott: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél... Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsoltárok 8:4–7,10).

Ez nem egy szokványos ima, mert nem kér semmit. Csak rácsodálkozik Isten nagyságára, szeretetére – vagyis dicsőíti őt.

Keress ma valamit, ami hasonló reakciót vált ki belőled! Aztán fogalmazd meg a saját dicsőítő zsoltárodat!

 

 

[1] https://science.nasa.gov/mission/hubble/science/explore-the-night-sky/hubble-messier-catalog/messier-31/

[2] https://esahubble.org/wordbank/spiral-galaxy/

[3] https://science.nasa.gov/missions/hubble/hubble-spies-galactic-traffic-jam/