
A tegnapi üzenetben Bob Gass egy személyes élményéről kezdett mesélni nekünk. Azt kezdte tapasztalni, hogy időnként nem kap levegőt, és valami kellemetlen szorítást érez a mellkasában. Elment a betegbiztosítója kardiológusához, aki egy terheléses tesztet rendelt a futópadon, majd megnyugtatta, hogy minden rendben van. Beszámolóját így folytatja:
Bár egy szaktudásáról híres orvos azt mondta nekem, hogy a futópadon végzett terheléses teszt 95-97%-ban megbízható, én még mindig nem voltam nyugodt, márpedig én abban hiszek, hogy „…békességben vezetnek benneteket” (Ézsaiás 55:12). Pál azt írja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). Azt a szót, amit itt uralkodással fordítanak, úgy is vissza lehetne adni: „Krisztus békessége legyen a döntőbíró”. Ahogy a mérkőzéseken a játékvezetőé a döntő szó, ő ítél meg valamit egyik, avagy másik csapat javára, így Isten békességének – vagy a békesség hiányának – kellene meghatároznia, hogy mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk.
A belső hang újból arra késztetett: „Menj el Wilson doktorhoz, és kérd, hogy végezze el a szívkatéter vizsgálatot!” Végül megtettem! Elmagyaráztam neki, hogy apám negyvennégy évesen halt meg szívkoszorúér-trombózisban, anyám hetvennégy éves korában szívrohamban, és hogy a bátyámnak, Neilnek, aki csak két évvel idősebb nálam, angioplasztikára volt szüksége egy elzáródás miatt kilenc évvel ezelőtt. Dr. Wilson beleegyezett, hogy elvégzi a vizsgálatot a következő hétfő reggelen. Aznap délután bejött a kórházi szobámba, és egy fényképet mutatott az artériáimról. Komoly tekintettel rám nézve mondta: „Önt valóban Isten Lelke vezette. Örülök, hogy erősködött a kapott szakvélemények ellenére is. Az egyik fő artériájában 90%-os elzáródás gátolja a véráramot. Lehet, hogy problémamentesen megélhette volna a következő öt évet, de az is megtörténhetett volna, hogy öt napon belül szívinfarktusa lesz.”
A következő napon angioplasztikát végeztek rajtam. Ez egy egyszerű beavatkozás, melynek során egy kis ballont vezetnek be a szűkületbe, majd a ballont felfújják, és egy cső alakú fémhálót, úgynevezett sztentet helyeznek el, amely nyitva tartja az eret. Szerdán már otthon is voltam, és nagyon hálás voltam Istennek a vezetéséért. Tudtam, hogy az isteni közbeavatkozás csodáját éltem meg.
Hallgasd csak: „…a juhok követik, mert ismerik a hangját” (János 10:4). Tanulj meg figyelni Isten benned megszólaló hangjára – az életed múlhat rajta! Ez olyasmi, amit valóban tanulni kell.
Több mint negyven évet töltöttem a szolgálatban, de időnként még mindig előfordul, hogy azon tépelődöm: „Ez valóban Isten hangja, vagy csak én vagyok?” Lassacskán megértettem, hogy ezzel a kérdéssel mindig szembe kell néznem ezután is – csakúgy, ahogy neked. A jó hír azonban az, hogy minél közelebb kerülünk Istenhez, annál könnyebb felismernünk a hangját.
Hiszel abban, hogy ha imádkozol, Isten válaszol? Ha igen, akkor a választ többféle módon kaphatod:
1) a Szentírásból;
2) a körülmények által;
3) bölcs tanácsadók szájából;
4) Isten benned megszólaló hangja által.
Ezért olyan fontos időt szánni arra, hogy figyeljünk az Úr hangjára, felismerjük azt, és engedelmeskedjünk neki.
Ne maradj le a holnapi üzenetről sem! Szó lesz benne egy elképesztő történetről, amelynek Bob Gass személyesen volt a szemtanúja.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.