
Lehetetlen megszámlálni mindazokat a manapság kapható könyveket, amelyek arról szólnak, hogyan tűzz ki célokat, és hogyan valósítsd meg őket.
Nos, ezek a könyvek talán hasznosak lehetnek, de azt meg kell értened, hogy Isten nem köteles semmi mást véghezvinni, mint az életedre vonatkozó előre elrendelt tervét. Nem jöhetsz hozzá ezzel: „Íme, az ötletem, kérlek, hagyd jóvá!” Ez nem így működik. Hallgasd csak: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Az imádságod ez legyen: „Uram, mutasd meg nekem a te tervedet!”
Nem oszthatod fel az életedet azt mondva: „Ezekben a dolgokban a saját utamat járom, de azokban a dolgokban engedem, hogy Isten vezessen.” Nem! Minden lépésednek szinkronban kell lennie a Szentlélek által megadott ritmussal. Ha ezt megérted, semmi sem lesz számodra fontosabb, mint lépést tartani vele.
Pál azt írja: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Isten munkálkodik bennünk és általunk, ha megnyitjuk elménket előtte, ha megnyitjuk a szánkat, ha elindulunk, ha használjuk a kezünket arra, amit ő már előre elültetett a szívünkbe.
Abban a pillanatban, amikor igent mondunk neki, ő képessé tesz arra, hogy véghezvigyük akaratát. Figyeld meg, ő nem úgy cselekszik, hogy először kijelenti akaratát, és aztán elhív. Nem! Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, ő lépésről lépésre kijelenti akaratát, és megerősít arra, hogy azt megtedd.
Isten sohasem elégszik meg a fennálló állapottal! Mindennap számtalan módon formál és fejleszt, hogy egyre jobban hasonlíts Fiára. Az Istennel járás nem céltalan séta – egy cél felé tartasz! Újra meg újra olyan dolgokat fogsz tapasztalni és olyan helyzetekbe kerülsz, amelyek segítenek éretté válni, míg majd a magatartásod, a látásmódod, a gondolkodásod és ítélőképességed olyan lesz, mint Jézusé.
Ha ezt megérted, az Istennel járás egészen új értelmet nyer. Rájössz, hogy ez az egyetlen út, amely megelégít, amely segít eljutni abba a célba, amiért e földön élsz.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.