
Gyakran azok a dolgok, melyektől azt reméljük, hogy lelkünket táplálják, éppen a depressziónk táptalajává lesznek. A két általánosabban elterjedt nézet közül nézzük meg a másodikat is:
2) Ha azt hisszük, hogy a legfontosabb életcél az élvezet. Két macska beszélgetett egyszer, és az egyik megkérdezte a másiktól, hogy miért kergeti folyton a farkát? „Nos – felelte a másik –, anyám mindig azt tanította, hogy a boldogság a farkunkban rejlik, ezért próbálom elkapni.” Barátja erre így szólt: „De ha csak mész szépen a magad útján, akkor követni fog, nem?” (Még mondja valaki, hogy a macskák nem okosak!)
Jakab azt írja: „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg… mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jakab 4:2–3). Amikor túlságosan belemerülünk valamibe, az nem tud többé megelégedést adni. A bölcs emberek rendszeresen visszahúzódnak az élet nagy lakomájától, hogy az újdonság erejével tudjon hatni, és kielégítő maradhasson számukra. A másik oldalon ott vannak az élvezethajszolók és izgalomfüggők, aki belemerülnek és minden csepp kielégülést kicsavarnak belőle. Csakhogy ez nem működik. Túlterheli az agy élvezetközpontját, kimeríti a jó érzés ingerületátvivőit, a szerotonint és a dopamint, ezzel az unalomhoz termel üzemanyagot, a túl nagy elvárásokat és a depressziót táplálja.
Pál azt mondja: „…én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11–13).
Az a helyzet, hogy mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán! Sokaknak csupán „életközeli élményeik” vannak. Pénzért lehet venni lehetőségeket és lehet kényelmet teremteni, de a tartós boldogság titka az Istennel járásban található.
„A boldogság tanulható képesség.
Saját boldogságodért te vagy felelős.
Nem a barátaid, nem a szüleid,
nem a házastársad,
nem a gyermekeid, nem is a főnököd
– boldogságodért te felelsz.
Vannak, akiknek ez nem jön könnyen,
talán te is boldogság-fogyatékkal élsz.
Küzdeni kell érte. De elérhető.”
(John Ortberg)
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.