Örömre születtél

Öröm. Te hogyan fogalmaznád meg, mi az öröm? Jóleső érzés? Vidám hangulat? Derűs lelkiállapot? A legtöbben erre gondolunk. Természetes, hogy jól érezzük magunkat, amikor örülünk, de tudnánk örülni akkor is, amikor nem érezzük jól magunkat? Az örömnek számos természetes oka lehet: a szeretteink közelsége, a gyermekünk születése, egy sikeres vizsga vagy állásinterjú, egy kellemes meglepetés vagy akár a napsugarak melege tavasszal. Van azonban egy mélyebb jelentése is, amelyet kevesen ismernek. Létezik öröm, amely nem csupán vidámság – sőt, eleinte nem az.

Nem lehetsz úgy vidám, hogy közben nem örömteli a szíved, de örömteli akkor is lehetsz, ha éppen nem vagy vidám. A vidámság és jókedv azon múlik, mi történik körülötted; az öröm azonban belső erőforrás, amelyet nem rengetnek meg a körülmények. Az egyik reakció, a másik döntés. Az érzéseknek nem lehet parancsolni, senki sem tud parancsszóra vidám lenni – ez igaz. Ám bármilyen sivatagos körülmények között legyünk is, dönthetünk úgy, hogy leásunk a mélybe, és felfakasztjuk szívünkből az öröm forrásvizeit.

Hadd álljon itt annak a kislánynak a története, aki örömöt talált ott is, ahol látszólag semmi oka nem volt rá:

„Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. […]

Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében kiszaladt házuk udvarára, és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:

– Nézd, anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.

A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. […] Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:

– Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?

– Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, amik a tietekben, csak – tudjátok – én mindent a visszájára fordítva használok.” ¹

Az örömnek titka van, amit fel kell fedezni, és a titok itt kezdődik: „Mindenkor örüljetek…” (1Thesszalonika 5:16). Lehetséges ez? A nyomasztó problémák, az elszomorító állapotok, a kétségbeejtő kudarcok ellenére is? Ha Isten Igéje mondja, akkor igen!

Hidd el, Isten terve szerint örömre születtél!

 

[1] https://velunkazisten.hu/small_story/mese_egy_kislanyrol