Halálfélelem (1)

A szeptember 11-i támadások után egy barátomat megállította egy szomszédja a boltban, és megkérdezte: „Tud valamit a mennyről?” A hölgy megdöbbent a kérdésen! Ugyan ki tudna erre válaszolni? Csak az, aki volt a mennyben!

Én csak két ilyen személyről tudok!

Az egyik Pál apostol. Miután elragadtatott a mennybe, később úgy írta azt le, mint egy nagy családi találkozást. Hallgasd csak: „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel” (1Thesszalonika 4:15–18).

Azt kérdezed, hogyan lehetsz ebben biztos?

Azért, mert a kereszten már lejátszódott a nagy küzdelem. A Sátánnak ki kellett terítenie lapjait. Jézus megelégelte, hogy azt látja, mennyire félünk a haláltól, ezért ő maga is sírba szállt, azt a mennybe vezető kivilágított alagúttá változtatta, majd kijött onnan, és kijelentette: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55).

A másik személy, aki ismeri a mennyet, Jézus. Ő mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:1–3).

Joe Bayly, aki három gyermek elvesztésének szívfájdalmát élte át, írta ezt: „Lehet, hogy nem vágyom a halált, de az biztos, hogy vágyom a mennybe.” Szeretteink elvesztése gyakran van ilyen hatással ránk! Bayly meglátása a mennyről a legjobb, amit valaha is olvastam. Hadd osszak meg néhány részletet belőle:

Milyen lesz a menny? Olyan, mint beköltözni Mennyei Atyád házának abba a részébe, ami kifejezetten neked lett előkészítve – nem kell rajta semmit javítani, nincsenek befejezetlen részek, nem ér csalódás a költözés napján.

Mit fogunk ott csinálni? Szolgálni fogjuk Istent éjjel és nappal (ld. Jelenések 7:15). Úgy gondoltad, hogy a mennyország egy örökkévaló vasárnap délutáni szunyókálás? Tévedés, ott dolgod lesz. „Fényesíteni fogom az aranyat?” Nem, angyalokon fogunk uralkodni. Irányítani fogjuk a világmindenséget. Egész városokért leszünk felelősök.

Egész városokért? Mint London vagy Chicago? Igen, és mégsem, mert ott mindenki Isten dicsőségére él, mindenki biztonságban van, mint Harlem, de úgy, hogy fák nőnek benne, a folyók vize kristálytiszta, az emberek nevetnek. Nem lesz szomorúság, nem lesz fájdalom, nem lesz éjszaka, nem lesz halál (ld. Jelenések 21:4).

Találkozni fogunk szeretteinkkel? Meg fogjuk ismerni őket? Hát persze – vagy talán kevesebbet tudnánk a mennyben, mint amennyit a földön tudtunk? Hiszen Péter, János és Jakab is felismerték Mózest és Illést a megdicsőülés hegyén! Pál azt írja: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Korinthus 13:12).

Ugye milyen izgalmas? Holnap további kérdések és válaszok várnak a mennyel kapcsolatban. Ha kíváncsi vagy, olvasd el a holnapi üzenetet is!