„Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”
(1Sámuel 17:47)

Az, hogy hogyan birkózol meg az élettel, attól függ, hogy mennyire tartod nagynak Istent. Ha túl kicsi a szemedben, akkor:
1) Állandó szorongásban fogsz élni, azt gondolva, hogy minden rajtad múlik.
2) A látásmódodat a környezeted diktálja – vagy, ami még rosszabb: a bírálóid.
3) Emberek véleményének rabszolgája leszel, ha nem ismered fel, hogy a szerető Isten elfogad.
4) Folyamatosan elismerésre fogsz áhítozni, ha nem érted meg, hogy „Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged” (Máté 6:4).
John Ortberg úgy fogalmazott, hogy ha elkövetjük azt a hibát, hogy kicsinek tartjuk Istent, akkor „hitetlenül imádkozunk, lelkesedés nélkül dolgozunk, örömtelenül szolgálunk, és reménytelenül szenvedünk – ez aztán félelmet, visszahúzódást és kilátástalanságot eredményez, és képtelenek leszünk kitartani.”
Amikor Góliát megfenyegette az izráelieket, azok „megrettentek, és nagy félelem fogta el őket” (1Sámuel 17:11). Nem hitték, hogy Isten elég nagy ahhoz, hogy elrendezze a dolgot. Dávid azonban nem így gondolkodott! „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (1Sámuel 17:32,37)
Bármivel szembe tudsz nézni, ha tudod, amit Dávid tudott, hogy: „az Úr kezében van a háború” (1Sámuel 17:47). Ő pedig még egyszer sem vesztett! Nem kell hát csupán a saját erődre támaszkodnod. Dávid talán kicsinek érezte magát, de tudta, hogy Istene elég nagy a feladathoz. Te tudod?
A 18. századi anglikán lelkész, John Newton mondta: „Ha az Úr velünk van, nincs okunk félelemre. Szeme ránk tekint, karja fölöttünk van, füle nyitva az imádságra, kegyelme elegendő, és ígéretei visszavonhatatlanok.” Minden attól függ, hogy milyen nagy az Istened!
Imádság:
Istenem, olyan hálás vagyok, hogy számíthatok rád, és nem kell csupán a saját forrásaimra támaszkodnom! Valahányszor túlterheltnek érzem magam, és elfelejtem, milyen nagy vagy, kérlek, küldj nekem emlékeztetőt, ami visszavezet a megfelelő nézőponthoz! Tudom, hogy az élet feleannyira sem lesz stresszes, ha mindig emlékezni tudok arra, hogy ki vagy te. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.