„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”
(Jakab 1:2–3)

Amikor nehézségeink támadnak az életben vagy a kapcsolatainkban – márpedig ez időnként elkerülhetetlenül bekövetkezik –, akkor könnyen elindulhat bennünk a kétségbeesés dominóhatása. Először csalódás ér minket egy esemény vagy egy kapcsolati probléma miatt. Aztán, ha a próba hosszabb ideig tart, egyre letörtebbek leszünk, és már nem is reméljük, hogy a dolgok valaha is megváltoznak. Végül, amikor úgy érezzük, hogy mozdíthatatlan az a nehézség, aminek nekifeszültünk, ledönt minket az utolsó dominó, a kétségbeesés. Tehetetlennek és reménytelennek érezzük magunkat, nem látjuk tisztán az utat, nem is tudjuk, hogyan láthatnánk. Ahelyett, hogy megfutnánk életpályánkat, úgy érezzük, hogy mocsárban süllyedezünk, melyből nem tudunk a felszínre jutni.
Amikor nem értjük életkörülményeinket, gyakran az istenképünk is torzul, kisebbnek látjuk Istent, és korlátozottnak képességeit. Azt hisszük, hogy egyetlen jó végkifejlet lehet: amit mi akarunk! Pedig inkább bíznunk kellene mennyei Atyánkban, lehet, hogy ő sokkal nagyobb és jobb dolgokat tervez! Arra kell törekednünk, hogy meglássuk munkálkodását, bármilyen megpróbáltatásban vagyunk is.
Ne feledd, Isten tervei nagyobbak, mint a mieink; lelkünknek igazi megelégedést csak mennyei Atyánk és az ő céljai adhatnak, bármennyire fájdalmasnak tűnnek is azok pillanatnyilag. Jakab ezt írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:2–4).
Nem fogod megadni magad a kétségbeesésnek, ha ezt az igazságot szem előtt tartod!
Imádság:
Istenem, néha annyira arra koncentrálok, hogy azt az eredményt érjem el, amit én akarok, hogy elfelejtem: az az eredmény, amit te terveztél, sokkal nagyszerűbb lesz. Most csalódottnak és frusztráltnak érzem magam, de úgy döntök, bízom abban, hogy egy nap visszatekintve látni fogom, miért alakultak a dolgok úgy, ahogy. Tudom, te mindent úgy intézel, hogy az a te dicsőségedre és az én javamra szolgáljon. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.