
„Mert úgy szerette Isten a világot…” (János 3:16)
Dávid azt mondta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett” (Zsoltárok 32:1). Bármilyen keményen is dolgoznánk érte, sohasem tudnánk kifizetni bűneink adósságát. Hála Istennek, nem is kell ezt tennünk, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.
Évekkel ezelőtt egy gyülekezet vezetői úgy döntöttek, hogy születésnapján felkérik volt nyugdíjas lelkészüket, hogy beszéljen a közösség előtt. A lelkipásztor kilencvenkét éves volt, és néhányan a gyülekezetből azon tűnődtek, egyáltalán miért kértek fel egy ilyen idős embert prédikálni. A meleg köszöntés és bemutatás után a lelkész felállt székéből, és nehézkesen, de méltósággal odament a szószékhez. Hogy egyensúlyát megőrizze, rátámaszkodott a pulpitusra, és jegyzeteket nem használva beszélni kezdett: „Amikor a lelkészetek meghívott, arra kért, mondjam el, mi a legnagyobb dolog, amit több mint ötvenévi igehirdetői szolgálatom alatt megtanultam. Gondolkodtam rajta néhány napig, míg végül egyetlen dologgá szűrődött le bennem, arra, ami a legnagyobb hatást gyakorolta életemre, és minden megpróbáltatásban megtartott. Ez az, amiben bízhatok, amire támaszkodhatok, ha könnyek, szomorúság, félelem, fájdalom bénít… az egyetlen dolog, ami mindig megvigasztal:
Engem szeret Jézusom,
Bibliámból jól tudom,
mind övé a kicsinyek,
erőt ád a gyöngéknek.
Úgy van, ő szeret, ő szeret nagyon,
úgy van, ő szeret, Igéjéből tudom.”
A gyülekezetben olyan csend lett, hogy még a szú percegését is hallani lehetett a padokban, ahogy az idős férfi visszatotyogott székéhez. A gyülekezet sohasem felejtette el ezt a prédikációt. És neked sem szabad elfelejtened: Jézus feltétel nélkül szeret. Ez igaz ma, holnap és örökké!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.