
„Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9)
Kétféle kegyelem létezik:
Milyen életszerű kép! Egy tüske befúródik a puha bőr alá. Minden lépés emlékeztet rá. A rehabilitációs központba került gyermek. A piros színű bejegyzés a főkönyvben. A bűnügyi nyilvántartásba bekerült eset. Az alkohol utáni vágy a nap közepén. A könnyek az éjszaka közepén. „Uram, vedd el!” – kéred, de ezt hallod: „Elég neked az én kegyelmem.”
A megtartó kegyelem nem küzdelmektől mentes életet ígér, hanem Isten megerősítő jelenlétét. John Newton anglikán lelkész, az Amazing Grace* szerzője úgy találta, hogy Isten kegyelme elegendő. Azon a napon, amikor szeretett felesége, Mary meghalt, erőt kapott a vasárnapi prédikációhoz. Másnap gyülekezeti tagokat látogatott meg, majd később a temetésen is részt vett. Visszatekintve ezt írta: „Az Angol Bank túl szegény ahhoz, hogy kompenzáljon egy ilyen veszteséget, mint az enyém. De az Úr, az Isten, aki mindenre elég, szólt, és amit kimondott, megtörtént. Legyenek bátrak azok, akik ismerik őt és bíznak benne! Ő minden napra elegendő erőt tud adni. Ha megpróbáltatásaik növekednek, növelni tudja erejüket… És ő azt ígérte, hogy amit meg tud tenni, azt meg is teszi.”
* Az ismert angol éneknek több magyar műfordítása is létezik. A legelterjedtebb Az Úr irgalma végtelen kezdetű.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.