Hitben járni (2)

„Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7) Egy vak ember a vakvezető kutyájával „hitben jár”, mert megbízik benne. Elhiszi, hogy amit a kutya lát, az lefordítható olyan jelzésekre, amelyek segítenek neki eldönteni, mikor induljon el, mikor álljon meg, és mikor forduljon jobbra vagy balra. Ezeket a jelzéseket úgy érzékeli, hogy fogja a hámot, ami összeköti a kutyával. Miért bízik a kutyájában? Mert az rendelkezik valamivel, amivel ő nem: a látás képességével.

Ugyanígy van ez veled és Istennel. Ma talán még nem világos számodra, hová vezet Isten. Ezért kell a vaknak szorosan fognia a hámot, és így kapcsolatban maradnia a kutyájával. Lehet, hogy azon tűnődik: „Miért ácsorgok ezen a sarkon ilyen sokáig?” Mert nagy a forgalom, és a világtalan ember így van védve az általa nem látott veszélyektől. Isten azt mondja: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el” (Ézsaiás 42:16).

Isten már eltervezte a holnapodat, bár te még nem értél oda. Őt nem köti az idő, nem korlátozza semmi úgy, mint minket. Pál azt írja, azért imádkozik, hogy Isten: „világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben…” (Efezus 1:18–20).

Isten Igéjében végig arról beszél, hogy terve van az életedre nézve. Ennek örülnöd kellene. Nem szeretnéd, ha bárki másnak hatalma lenne meghatározni sorsodat. A mi felelősségünk, hogy összhangba hozzuk akaratunkat Isten akaratával. Ha ezt tesszük, ő erőt ad ahhoz, hogy véghez vigyük azt, ami egyébként lehetetlen lenne.

A Biblia azt mondja: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róma 1:17). A hited fontosabb, mint a teljesítményed. Igen, amikor Isten elrendel valamit, akkor abban nekünk is részt kell vállalnunk. De minden esetben Isten hajtja végre azt a dolgot. Ami miatt aggódsz, hogy vajon elég lesz-e a teljesítményed, arról Isten azt mondja, hogy az ő ereje fogja azt elvégezni. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Tapasztalni fogsz késedelmet és csalódást? Igen, de végül Isten nem tagadja meg tőled, amit elrendelt számodra. Azt kérdezed: „De mi van a megválaszolatlan kérdéseimmel és az elvarratlan szálakkal?” Isten szemszögéből ezek már mind befejezett ügyek. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:28)

A hit mellett bölcsességre is nagy szükséged van. A Szentlélek ebben is segít. A holnapi üzenetben erről olvashatsz!