
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” (Zsoltárok 103:2–5)
Az emberi memória változékony. Amikor beszűkül a tér az ember körül, az emlékeink is képesek elszíneződni. Ülj csak le nosztalgiázni valamelyik családtagoddal: pár perc mindössze, és megérkeztek oda, hogy „az nem is úgy volt…”
Az emberi memória véges. Nem tudunk minden történést visszaidézni a múltunkból. Ráadásul a negatív tapasztalatok, fájdalmas emlékek, bántások valahogy sokkal mélyebben megragadnak, mint a kellemes átélések.
Mindemellett az emberi memória formálható. Van, lehet rá hatásunk, hogy mit tartunk meg az emlékeinkben, minek engedünk teret az életünkben. Arra is lehet befolyásunk, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk a történéseknek.
Dávidnak nagyon sok támadásról volt emléke. Sokat menekült, bujkált, szenvedett, tűrt. Egy halom igazságtalanságot élt át, és persze viselte a saját hibás döntései következményeit is. Mégis úgy döntött, hogy ehelyett az áldásokat veszi sorra. Amit a fenti igeszakaszban olvastál, az Isten vitéz harcosának edzésterve. Dávid nem megtagadta a múltját. Arra nevelte a lelkét, a memóriáját, hogy az ajándékokra összpontosítson. Jobb taktika ez, mint ha valaki az egész életét panaszkodással tölti.
Kicsit olyan ez, mint amikor két ember eső után sétálni indul a parkba. Az egyik minden pocsolyánál megáll méltatlankodni. A másik végig a bokrok a virágait szagolgatja. A park ugyanaz, a körülmények ugyanazok. De vajon melyik embernek lesz szép álma a séta után?
Megfigyelted már, mennyi önmagunkat romboló kifejezés tud kicsúszni észrevétlenül az ember száján? Hála legyen az Úrnak, hogy Ő nem mond áment minden meggondolatlan szavunkra!
„Testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)
Imádság
Istenem, nehéz megtanítani az agyamnak, hogy mire fókuszáljon. Segíts nekem, hogy Téged lássalak minden dolgomban, hogy megtaláljam az áldást, észrevegyem a jó tetteidet, és ezeket tároljam az elmémben, nem pedig azt, ami mérgezi az életemet! Ámen.
Napi kihívás
Elfogadsz egy edzéstervet a mai napra?
Ne engedj teret a negatív gondolatoknak! Próbálj pozitívan fogalmazni, s ha kell, kérd meg a környezetedet is, hogy kerüljék azokat a kifejezéseket, amelyek nem építenek!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.