Múlt: emlékezz és adj hálát!

Ha visszatekintesz a múltadra, mit érzel? Megbánást, szomorúságot és bűntudatot amiatt, amit tettél vagy éppen elmulasztottál? Szégyent a kudarcok és megaláztatások miatt, amiket átéltél? Dühöt, mert igazságtalanul bántak veled? Esetleg nosztalgikus érzések fognak el, és visszavágysz azokba a „régi szép időkbe”, amikor még minden más volt? Legtöbbször nem a megelégedettség és a hála az, ami eltölt minket, ha a múltra gondolunk. A „bárcsak” és a „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatok talán neked is ismerősek.

Azonban a múlt nem arra való, hogy beleragadjunk. A legnagyszerűbb dolog a múlttal kapcsolatban, hogy felismerhetjük belőle Isten jóságát, gondviselését és kegyelmét. A Biblia erre szólít fel minket: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5Mózes 8:2 Károli). Ha a múltba tekintesz, akkor erre emlékezz vissza: eddigi éveid mindegyikében Isten hordozott, neki köszönheted, hogy ma itt vagy.

Isten védelmét élvezted a békés, nyugodt, egészségben eltöltött éveidben. Azt mondod, neked nem volt ebben részed, a bajokból bőven kijutott? Ismerd fel, hogy utólag hogyan alakult a javadra mindaz, ami eleinte kudarcnak, vereségnek vagy veszteségnek tűnt! Talán tragédiák övezik a múltadat, de tudd: nem voltál egyedül, Isten akkor is veled volt! Gondolj bele, hányszor voltál mélyen, és Isten mindig felemelt; ha elestél is, újra felálltál! „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsoltárok 37:23–24 Károli)

Emlékezz, hogy hónapról hónapra ki tudtad fizetni a számlákat, volt kenyér az asztalon, volt miből megélj – Isten gondviselése ez is. Ahogy a zsoltáros mondja: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsoltárok 37:25 Károli).

Ha lehangolt vagy, és nem tudod, miért is lehetnél hálás, a mai üzenet számodra ez: emlékezz vissza a megtett útra, s annak áldásaira! Vedd észre Isten hűségét az életedben! A 23. zsoltárban Dávid azt mondja Istenről: „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján…” (Zsoltárok 23:6 Károli).

Téged is Isten hozott el idáig, ezután is ő fog megsegíteni. Mondj köszönetet ezért! „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2)