„A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette…”
(Prédikátor 7:14)

A digitális kornak nagyszerű előnyei vannak. E-mailben, SMS-ben, chatelve gyorsan tudunk kommunikálni. A hátránya viszont, hogy nem élteti bennünk az elmélyült töprengés iránti vágyat. A személyes növekedés nem instant leves, hosszú ideig kell főzni. A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette…”
Ha időt szánsz az elgondolkodásra:
1) Bátorságot nyersz a döntéshozatalhoz. Előfordult már veled, hogy hirtelen döntést hoztál, és később azon töprengtél, vajon jól választottál-e? Az önvizsgálat és visszatekintő gondolkodás segít hatástalanítani ezt a kétséget. Továbbá bátorságot ad a következő döntéshez. Ha egyszer végiggondolsz egy dolgot, nem kell újraismételned a gondolatmeneted minden lépését, amikor legközelebb szembekerülsz hasonlóval. Már meglesznek az útjelzőid, hiszen már jártál arra.
2) Tisztábban fogod látni a teljes képet. A reflektív gondolkodás arra bátorít, hogy szánjunk időt a visszatekintésre, és töprengjünk el korábbi tetteinken és tapasztalatainkon. Ahhoz, hogy ne kövesd el újra meg újra ugyanazt a hibát, meg kell állnod, és meg kell vizsgálnod a folyamatot, ami oda vezetett. Másként fogalmazva: a visszatekintés segít meglátni a teljes képet.
3) Segít egy jó tapasztalatot értékes tapasztalattá alakítani. Azt mondják, abból tanulunk, amit saját magunk tapasztalunk meg. Nem így van. Valójában csak abból a tapasztalatból tanulunk, amit kiértékelünk. Egy tapasztalat akkor válik értékessé, ha megtanít és felkészít valamire. Ezért annyira fontos a mindennapi imádság és bibliaolvasás. Isten jelenlétében érted meg azokat a dolgokat, amelyeket másképp nem látnál tisztán.
Imádkozz így:
Uram! Tudom, hogy te nem sietsz sehová, és hogy inkább helyesen cselekszel, mintsem gyorsan. Kérlek, teremd meg bennem a türelem gyümölcsét, hogy ne sajnáljam az időt a dolgok alapos átgondolására, és hogy azzá lehessek, akinek látni akarsz! Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.