Ülni vagy szolgálni?

A világ a gazdagságot, a hatalmat, a tehetséget és a hírnevet becsüli, a szolgálatot pedig olykor lealacsonyítónak, megalázónak tartja. Jézus azonban más mércét használt, amikor feltette a kérdést tanítványainak: „Ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül vagy aki szolgál?” Aztán választ is adott: „…én… olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Lukács 22:27).

Pál azt írja Jézusról, hogy „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel” (Filippi 2:7). Ahhoz, hogy szolgálni tudj, először meg kell szabadulnod az énközpontúságtól, ehhez pedig meg kell halnod önmagad számára. Keresztyénként szívesen nevezzük magunkat szolgának, de hogyan reagálunk arra, ha szolgaként is bánnak velünk? A felső szobában a tanítványok azt keresték, hogy hol találnak jobb ülőhelyet, Jézus viszont azt kereste, hogyan szolgálhat! Miközben ők a kiszolgálásra vártak, Jézus egy tálat hozott, és megmosta a koszos, bőrkeményedéses lábukat. El tudod képzelni, mit éreztek?

A világ a fontosságot azzal méri, hogy hányan szolgálnak téged, Istennél azonban az számít, hogy te hány ember felé szolgálsz. Ő azokat jutalmazza, akik önzetlenül szolgálnak, panaszkodás vagy elismerésre vágyás nélkül. Az igazság az, hogy nagyobb jellem kell a szolgálathoz, mint ahhoz, hogy csak üldögéljünk és várjuk, hogy kiszolgáljanak.

A kérdés tehát ez: mostanában többet ülsz, mint amennyit szolgálsz? Ha igen, akkor itt az ideje Istentől önzetlen lelket és szolgálatkész szívet kérni, és lehetőségeket keresni a szolgálatra ott, ahová Isten helyez. Miért? Mert Jézus azért élt, hogy szolgáljon, és Igéjében azt mondja neked: „Nem nagyobb a szolga az uránál” (János 15:20).

 

Imádkozz így:

Atyám! Olykor eltart egy darabig, mire igazán el tudom fogadni országod alapelveit, mivel azok annyira ellentétesek a környező világ értékeivel. De én téged követlek, te pedig azért jöttél, hogy szolgálj. Segíts, Uram, hogy követni tudjalak – ne csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is! Mutasd meg, hol akarod, hogy szolgáljak, és add, hogy örömmel tudjam tenni! Ámen!