Adni és elfogadni

Sokan akarunk adakozni azoknak, akiket szeretünk, és olyan ügyekre, melyekben hiszünk. De a félelem megakadályoz. Attól félünk, hogy ha adunk, talán magunknak nem marad elég. Ezért ahelyett, hogy elvetnénk, csak felhalmozzuk a vetőmagot, és lemaradunk az aratásról, amit Isten ígért nekünk. Miért? Mert valahol mélyen kételkedünk abban, hogy Isten tényleg megáld olyanokat, mint mi.

Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” Ha egy bank ilyen kamatot ígérne a befektetésedre, akkor máris rohannál sorba állni, igaz? Pedig a bankok csődbe mehetnek, és a bankárok nem mindig megbízhatók, Isten azonban még sohasem szegte meg ígéretét. Íme egy fontos bibliai igazság: ha elengeded, amit a markodban tartottál, és odaadod Istennek, akkor ő is odaadja neked, ami az ő kezében van – és Istennek nagyobb keze van!

Ám nem csupán adni kell megtanulnunk, hanem elfogadni is. Jézus azt is mondta: „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” Amikor Isten megajándékoz, azt gyakran emberek által teszi. Mindenféle emberek által. Ezért ne hagyd, hogy a büszkeség vagy az előítélet megakadályozzon abban, hogy elfogadj dolgokat másoktól, mert Isten aratást akar adni nekik azért a magért, amit a te életedbe vetnek el. Ne légy az aratás akadálya se a saját életedben, se az övékben! Soha ne habozz adakozni Isten igaz szolgájának! „Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!” (2Krónikák 20:20)

Amikor Isten magvetésre indít, azért teszi, mert számodra már előkészítette az aratást. Le ne maradj róla!

 

Imádkozz így:

Uram! Segíts megszabadulnom a félelemtől, amely meggátol abban, hogy nagylelkűen segítsek másokon! Kérlek, láttasd meg velem, hogy megbízhatok gondviselésedben, s ezért nem szükséges felhalmoznom és magamnak tartogatnom a javaimat! Hadd tudjam meg, mekkora öröm másoknak adni abban a tudatban, hogy te, mennyei Atyám, minden szükségemet be fogod tölteni! Ámen!