
Egyiptomban Isten népe elnyomásban, másoktól való függésben élt, nem volt kilátásuk vagyonszerzésre, gyarapodásra. Azért, hogy a másokra való támaszkodásról leszoktassa őket, Isten a pusztába vitte népét, hogy megtanítsa őket csakis Tőle függeni. Amikor elérték az ígéret földjét, Isten figyelmeztette őket: „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról…” (5Mózes 8:12–14). Ezt nevezzük úgy, hogy „pénzügyi amnézia.” Eszünkbe jut Isten, amikor pénzügyi válságba kerülünk, de elfeledkezünk róla, amint túl vagyunk a gondokon.
Nem tudjuk számba venni áldásainkat, mert túlzottan lefoglal a pénzünk számolgatása. Úgy érezzük, hogy már nincs annyira szükségünk Istenre, mert minden úgy megy, ahogy szeretnénk. Azt mondjuk: „…az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!” (5Mózes 8:17). Nem sokat változott az ember, igaz? Amikor nem volt semmink, akkor szívesen átadtuk Istennek a dicsőséget, de amint kezünkbe kerül egy kevés dolog, önérzeteskedni kezdünk, és ha sikerünkről kérdezősködnek, bezárjuk szánkat, Isten nevét ki sem ejtjük.
Az ígéret földjére lépve az a veszély, hogy elfelejthetjük, honnan jöttünk. Ha van egy kevés étel a hasadban, a tegnap éhínsége már nagyon távolinak látszik. Néhány új ruha a szekrényben, egy új kanapé a nappaliban, és régi dolgaid, melyekkel azelőtt olyan jól megvoltál, távoli emlékképnek tűnhetnek. A mai ige számodra ez: „Vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az Úrról!”
Imádkozz így:
Uram, emlékszem az első napokra, amikor eldöntöttem, hogy a követőd leszek. Köszönöm Neked azt a napot, amikor kimentettél a bűnömből. Ma azért imádkozom, hogy újítsd meg bennem a tiszta szívet és az igaz lelket. Kérlek, hadd legyen lelkesedésem a Te dolgaid iránt olyan, mint a kezdeti időszakban volt, és a pénzügyi javak keresése ne terelje el a figyelmemet Rólad! Jézus nevében. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.