
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)
Amikor Pál azt mondta: „Mindenre van erőm…”, az önbizalom volt. Amikor hozzátette, hogy: „…Krisztusban, aki megerősít engem”, az pedig Istenbe vetett bizalom volt. A titok nyitja ez a két összetevő együtt.
Szánj rá egy percet, és gondold át a Zsoltárok 1:3-at saját magadra értelmezve: „Olyan lesz[ek], mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz[ek].” Rajta, írd le, mondd ki, hidd el, ismételgesd, aztán menj és éld meg!
Ha szeretnéd, hogy kiáradjon Istennek az az ereje, ami már benned van, kezdd el megtenni a következő hét lépést:
Imádkozz így:
Uram, ma azért imádkozom, hogy tudjam, az értem hozott áldozatod biztonságot ad; hogy tudatában legyek, hogy Te segíteni szeretnél nekem, hogy az életem dicsőségedet tükrözze; s hogy meglássam, hogy már milyen messzire eljuttattál, és ígéreted van a jövőmre. Köszönöm, Uram, hogy az az ajándék, hogy Jézus az életemben lehet, nagyobb érték, mint a javaim, ambícióm, s bármiféle jutalom. Jézusom, Te vagy a mindenem. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.