
„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” (Filippi 3:20)
Billy Graham írta: „Egy barátom a nagy gazdasági válságban elvesztette a munkáját, a vagyonát, a feleségét és az otthonát. A hite mellett azonban állhatatosan kitartott – egyedül ez maradt neki. Egyszer meglátta, hogy munkások dolgoznak egy templom kőfalazatán, és megállt, hogy figyelje őket. Egyikük egy háromszög alakú követ csiszolgatott. »Az mire való?« – kérdezte tőle a barátom. A munkás így válaszolt: »Látod azt a kis nyílást ott a toronycsúcs közelében? Ezt a követ ahhoz formálom, hogy oda majd beleilleszkedjen.« Könnyek szöktek a barátom szemébe, ahogy továbbment, mert Isten ezt a munkást használta fel arra, megértesse vele, miért megy most át próbáin. »Itt lent megfaraglak, hogy oda feljuthass!«”
A Biblia azt mondja, hogy „a mennyben van polgárjogunk…” Itt csak ideiglenes vízumod van, ezt sose feledd! Tetteidet és döntéseidet végső rendeltetésedhez mérd, ne az azonnali örömök megszerzéséhez! Ne hidd, hogy a mennyről való gondolkodás csak az idősek időtöltése. A földi élet rövid történet, a menny pedig örökkévaló. Zsírleszívás, arcfelvarrás, hírnév, vagyon… egyik sem örökkévaló, csupán egy ruha, amit a végén le kell vetned.
Mielőtt lehullana rólad, tégy meg mindent azért, hogy feladatodat elvégezd, hogy kész légy ezt hallani: „Jól van, jó és hű szolgám!” (Máté 25:21). Amikor majd Isten előtt állsz, mi fog eszedbe jutni, hogy bárcsak megtetted volna most? Ez a gondolat legyen életed irányadó elve!
Imádkozz így:
Uram, segíts, hogy megértsem, mit jelent az örökkévalóság, s hogy a tetteimnek örökkévaló következményei vannak! Mutasd meg, Uram, útjaidat, hogy olyan úton járjak, aminek örökkévaló hatása van a Te országodban, hogy a feladatok, melyeken dolgozom, s a dolgok, melyekre hatással vagyok, áldássá váljanak a következő generációk számára. Hadd hagyjam örökségül a Te dicsőségedet! Jézus nevében. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.