Az éhínség ellenére is áldott

„Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr.” (Ruth 1:21)

Amikor éhínség tört ki Betlehemben, Naomi, a férje és két fia Móábba költözött. Amiről eleinte azt gondolták, hogy rövid ott-tartózkodás lesz, az tíz évre sikeredett. Fiaik helyi lányokat vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Azután megtörtént, amire senki nem számított, Naomi férje és két fia meghalt. Micsoda keserűség; minden odalett, amit egykor szeretett. Amikor pedig meghallotta, hogy Betlehemben elmúlt az éhínség, eldöntötte, hogy visszatér hazájába.

De mit értett azalatt, hogy: „Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr” (Ruth 1:21 katolikus ford.)? Nem az éhínség sújtotta földet hagyta el, és ment onnan a bőség földjére? Igaz, de itt azt akarta kifejezni, hogy az éhínség ellenére otthon legalább éltek a férje és a gyermekei, viszont Móábban, ahol mindenük megvolt, elvesztette őket. Fontos tanulság van ebben: lehetsz áldott úgy, hogy észre sem veszed! Csak később visszatekintve jössz rá, hogy amivel rendelkeztél, az sokkal fontosabb volt, mint azok a dolgok, amikről úgy gondoltad, hiányoznak az életedből. Nem hiányoljuk a vizet, amíg a forrás ki nem apad.

Amikor Naomi elvesztette, amit a legjobban szeretett, még az éhínség is jelentéktelennek tűnt fájdalmához képest. A boldogságot nem az adja, hogy megkapod, amid nincs, hanem hogy értékeled azt, amid van. Legközelebb, amikor kísért, hogy panaszkodj és siránkozz jelentéktelen dolgok miatt, kérdezd meg magadtól: „Mire cserélném el azt, amim van?”

Vedd számon áldásaidat, és kezdj el értük hálát adni Istennek!

Imádkozz így:

Ma arra vágyom, Uram, hogy meglássam a valódi értékét mindannak, amivel rendelkezem, és mindannak, ami körülvesz. Segíts megértenem, hogy a legújabb kütyü vagy a legszebb ruha nem vezet boldogsághoz és megelégedéshez. Hadd tudjam mindig, hogy az igazi áldás csak Tőled származik. Te vagy a forrása minden áldásnak, Te ott vagy az ínséges időkben és az élet viharaiban is.