Amikor az ártatlanok vesznek el

„…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9)

Isten nem bünteti az ártatlanokat a vétkesek bűneiért. Figyeld csak: „A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt…” (Ezékiel 18:20).

Leonard Pitts azt mondja: „Válság idején Istennek több szóvivője van, mint az Avonnak. Néhányan azt állítják, hogy úgy ismerik gondolatait, mintha olvasták volna a naplóját. Rájössz majd, hogy ezek az emberek saját »képükre és hasonlatosságukra« formálták Istent. Saját elfogultságuk és elképzeléseik szerint értelmezik őt; saját politikai nézeteiket, saját motivációjukat, gyűlöletüket, sőt saját terveiket, saját időbeosztásukat tulajdonítják neki.” Isten jelleme sosem változik! A Sínai-hegyen így mutatkozott be: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Mózes 34:6). Ha eddig bármi más módon gondoltál rá, változtasd meg a gondolkodásmódodat!

Jeremiás azt írja: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21–23).

Amikor az oklahomai bombarobbantás áldozatainak családtagjai azt kérdezték Billy Grahamtől: „Miért hagyta Isten, hogy ez megtörténjen?” – ő alázatosan annyit válaszolt: „Nem tudom.” Pál azt mondja: „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Ne tegyünk úgy, mintha nagyobb lenne a tudásunk, mint valójában! Isten bizonyos dolgokra a „majd később megmagyarázom” bélyegzőt nyomja. Egy dologban lehetsz biztos: Isten elég bölcs ahhoz, hogy ne hibázzon, és túl jó ahhoz, hogy bármi rosszat tegyen. Bízz benne, kiérdemelte!

Imádkozz így: 

Uram, a „Miért történt?” kérdéssel fordulok hozzád. Tudom, hogy egy napon majd látni fogom a teljes képet, addig megőrzöm ezt a kérdést. Segíts, hogy ne elveszett barátságok pillanataiban éljek, segíts megerősítenem a mostani barátságokat, és segíts, hogy előre tudjak tekinteni, és barátokra tudjak találni olyan emberekben, akiket ma még nem ismerek! Ámen!