
„…aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)
Dr. William DeVries sebész, aki a műszív megalkotásában úttörő szerepet játszott, az a fajta orvos, aki még vasárnap is bemegy a kórházba, csak hogy felvidítsa az elcsüggedt betegeket. Kötést is cserél, és ha a beteg azt szeretné, hogy körülötte maradjon és beszélgessen vele, mindig megteszi. A barátai azt mondják róla, hogy olyan, mint egy „régi, jól bejáratott cipő”, amely mindig kényelmes, bárhová mégy. Sebészöltözékéhez cowboycsizmát visel, és Vivaldi zenéjére műti a szíveket. „Arcán mindig mosoly bujkál – mondja barátja, dr. Robert Goodin – és mindig keresi az alkalmat, hogy megmutathassa.” DeVries hiszi, a siker nem az, ahol mások szolgálnak neked, hanem ahol te szolgálsz másokat.
Chuck Swindoll írja: „Egy közös térben vagyunk, de nincs többé közös érdeklődésünk. Olyan, mintha egy liftben lennénk, ahol a következő szabály van kifüggesztve: »Beszélgetni, mosolyogni vagy egymásra nézni szigorúan tilos a működtetők írásos engedélye nélkül.« Elveszítjük a kapcsolatot egymással. Egyre csökken bennünk az ösztönzés, hogy segítsük, bátorítsuk, igen, hogy szolgáljuk embertársunkat. Pedig ezek a dolgok alkotják egy boldog, teljes élet lényegét.” Erre gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Máté 23:11). Minden, amit Isten ad, elsősorban ajándék, hogy élvezd, továbbá mag, hogy elvesd.
Jó iskolákat végeztél? Jók a vezetői képességeid? Több pénzed van, mint amennyi szükséges? Ezt azt jelenti, hogy vetőmagod van, vesd hát el! Olvasd el Isten bőkezűségről szóló ígéreteit, és kezdd el másoknak adni azt, amit ő adott neked! Így találsz boldogságot.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.