
„Adjatok és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.” (Lukács 6:38)
Egyszer egy lelkipásztornak valaki azt mondta a gyülekezetéből: „Lelkész úr, önt úgy fogják emlegetni, mint a mai kor egyik legnagyobb igemagyarázóját.” Az istentiszteletről hazafelé elmondta ezt a feleségének, és hozzátette: „Vajon hány nagy igemagyarázó van ma a világon?” Ellenállhatatlan késztetést érezve a feleség így válaszolt: „Eggyel kevesebb, mint amennyit gondolsz, drágám!”
Az igazság az, hogy ha önmagunkba merülünk, nem vagyunk valami nagyszerűek. Túl sokan vagyunk, akik a saját kis világunkban élünk, amely északról, délről, keletről és nyugatról is önmagunkkal határos.
Ha nyomorúságosan szeretnél élni, az nem igényel különösebb erőfeszítést, csupán tedd a következő tizenkét dolgot, biztosan működni fog!
Másrészt viszont: ha szeretnél boldog lenni, kezdj el adni másoknak, és Isten megsokszorozva adja neked vissza újra és újra. Próbáld ki!
Imádkozz így:Atyám, ha önző vagyok, kérlek, bocsáss meg nekem, és taníts meg a te országod szerinti nézőpontot kifejleszteni az életemben! Add, hogy azt keressem, hogyan lehetek áldás mások számára, hogyan érinthetem meg őket! Segíts észrevenni azokat az embereket, akiknek bátorításra és segítségre van szükségük, mégis észrevétlenül járnak mindennap! Mutasd meg, hogy a te országodban a másokért végzett munka valódi befektetés, amely örökkévaló gyümölcsöket terem! Köszönöm a lehetőséget, hogy ma áldás lehetek valakinek. Ámen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.