Kezed Isten keze lehet

„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3:27)

Hallgasd meg ezeket a szavakat: „Én vagyok a kisfiú, aki odaadja a kedvenc maciját, hogy egy idegent megvigasztaljon; az anya, aki magához öleli gyermekét, és megköszöni Istennek, hogy nem az ő fia halt meg; a tinilány, aki gyászszalagokat vág, hogy karjára kösse; a tűzoltó, aki beteg volt aznap, és más halt meg helyette; az önkéntes, aki az épületromok között kutat, hátha talál még túlélőt; a különleges mentő, aki kutyájával holttesteket keres, és meg kell nyugtatnia az állatot, mert az mindenütt csak a halál illatát érzi; én vagyok az asszony, aki a tragédia ellenére mindennap felkel, hogy munkába menjen, hiszen a családot etetni kell. Én vagyok az első, aki újra repülőre ül – habár rettegve –, de mégiscsak kell lennie egy elsőnek. Ki vagyok én? Csak egy átlagember. De megteszem, amit tudok.”

Egy nap Matthew Barnett, a Los Angeles-i Dream Centre igazgatója meglátott egy kisfiút, aki a szemeteskukából evett. Miután elvitte őt a Dream Centre-be, megetette és felöltöztette, a kissrác felemelte a fejét, és Matthew szemébe nézve megkérdezte: „Mondja, maga Jézus?” A Biblia így válaszol erre a kérdésre: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3:27). Talán úgy gondolod, nem vagy te különleges ember, de igenis az vagy! Minden alkalommal, amikor szeretettel fordulsz valaki felé, a te kezed Isten kezévé válik.

Imádkozz így:

Uram, segíts, hogy úgy szerethessek, ahogyan te szeretnél! Hadd lássam meg a jót az emberekben, és hadd higgyem a legjobbat felőlük! Amikor olyan helyzetekkel találkozom, amelyek fájdalmat és szomorúságot okoznak, kérlek, segíts pozitív hozzáállást kialakítanom, és ments meg attól, hogy legyőzötten kijelentsem: itt már semmit sem lehet tenni! Köszönöm, Istenem a csodálatos lehetőséget, hogy megoszthatom a hitemet másokkal. Ámen!