Teljes odaadás

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Máté 16:24)

A teljes odaadás árát a legtöbben nem akarjuk megfizetni, mert ehhez

1. le kellene mondanunk saját elgondolásainkról;
2. ki kellene engednünk a kezünkből az irányítást mind a módszert, mind a végeredményt illetően;
3. fel kellene adnunk az emberek elismerésére való igényünket.

Jézus mondta „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét…” (Máté 16:24). A kereszt a kivégzés eszköze; aminek naponta meg kell halnia, az az egónk. Az ego azt jelenti, hogy kizárod Istent.

Egy neves igehirdető egyszer Istennel beszélgetett, és Isten ezt mondta neki: „Láttam a szolgálatodat. Szeretnéd te is megnézni az enyémet?” „Mit kell tennem?” – kérdezte erre a prédikátor. „Add vissza a gyülekezetemet!” – felelte Isten. „De hiszen a tiéd, Uram!” – tiltakozott a prédikátor. „Nem így van – felelte Isten. – Te döntöd el, mikor kezdődjön az istentisztelet és mikor érjen véget. És ami még ennél is rosszabb: közben is te irányítasz mindent. Néha még így is hívod: »az én gyülekezetem.«” Ekkor a prédikátor térdre borult, és így imádkozott: „Uram, mától kezdve nem az én gyülekezetem, hanem a tiéd. Nem az én szolgálatom, hanem a tiéd. Mutasd meg nekem, mire vagy képes, mert amit én tenni tudok, még ha a tőlem telhető legjobbat teszem is, nyomorúságosan kevés.”

A függetlenség ostoba vágyálma Ádámmal egyidős. Jelentőségteljességre vágyunk, de a saját feltételeink szerint. Mindannyiunknak el kell jutnunk a felismerésre, hogy magunktól még levegőt sem tudunk venni, egy gondolatot sem tudunk kigondolni, semmilyen érdemleges tettet nem tudunk véghez vinni Isten nélkül!