Imádkozni, de nem várni semmit

„…örömében nem nyitotta ki a kaput…” (Apostolok cselekedetei 12:14)

Miután a gyülekezet egész éjjel imádkozott Péter börtönből való szabadulásáért, most hirtelen felbukkant ő maga az ajtóban. Amikor egy Rodé nevű szolgálólány szólt nekik, hogy Péter ott van, ők azt válaszolták: „Elment az eszed!” (ApCsel 12:15).

De figyeld csak: „Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak” (ApCsel 12:16). Három fontos tanulsága van ennek a történetnek:

1) Ne csak kérj, hanem számíts is rá, hogy a kérésed teljesül! Isten meg fog lepni:

1. időzítésével: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok…” (Ézsaiás 65:24);
2. módszereivel: „az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem…” (ApCsel 12:11). Ne korlátozd le Istent!

2) Légy éber, mert elmulaszthatod az alkalmas időt! Mindannyian imádkoztak, de csak Rodé ment az ajtóhoz Péter kopogtatására. Ha olyan lelkületed van, mint neki, te is reagálsz majd:

1. isteni „ösztönt”, hetedik érzéket kapsz, és megérzed, hogy valami történni fog;
2. elkezdesz válaszokat keresni, míg a többiek az imádkozásba belemerevedve térdelnek, de igazából nem számítanak semmire;
3. felismered a választ, amikor mások még nem;
4. hajlandó leszel kimenni a tömegből, hogy válaszolj Isten hívására.

3) Nyisd ki az ajtót! Figyeld csak: „…örömében nem nyitotta ki a kaput…” (ApCsel 12:14). Gyakran történik meg veled, hogy az istentiszteletről hazaérve megmozdult valami benned, de mégsem változtál? Megöregedhetsz a padban ülve úgy, hogy hiszel, de sohasem élsz meg tapasztalatot, örülsz, de mégsem veszed át, amit Isten tartogat számodra. A mai ige számodra ez:

1. ne csak kérj, számíts is válaszra;
2. légy éber;

c) nyisd ki az ajtót!