
„…a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Korinthus 10:13)
Max Lucado írja: „Egy íróasztalnál ülök egy hotelben, távol az otthonomtól. A bátorító hangok távoliak; a csábítóak közel vannak. Az éjjeliszekrényemen egy szórólap a hallba hívogat, hogy »új barátokat szerezzek egy nyugodt légkörben«. Egy másik a tévé tetejéről ígér olyan késő éjszakai filmeket, melyek »valóra váltják legmerészebb álmaimat«. A telefonkönyvben több oszlopnyi hirdetés kínál kísérőket, és ígér »szerelmet, otthonról távol is«. Hangok! Néhány az élvezeteket, néhány a hatalomvágyat szólítja meg. A világ dörömböl az ajtódon, Jézus kopogtat. A világ csillogó élvezeteket ígér, Jézus egy csendes vacsorát… Vele: »…bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok…« (Jelenések 3:20). Kinek a hangjára hallgatsz?”
„Hogyan kezeljem a csábító helyzeteket?” – kérdezed.
Lesley Durkin azt mondja: „Édesapám szokása volt, hogy lerakott a földre egy kis darab húst a kutyánk közelébe, és azt mondta: »Nem!« A kutya egyszer sem ért hozzá a húshoz. Viszont rá sem nézett, mert ha megtette volna, akkor az engedetlenség kísértése hatalmas lett volna. Csak apám arcát nézte.” Figyelj: „Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk” (Zsoltárok 34:6). Gondolkozz el ezen!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.