
„…Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette… és egy tarka ruhát csináltatott neki.” (1Mózes 37:3)
József élettörténetét két általa viselt köntös meséli el. Az egyik a pártfogás és jóindulat, a másik pedig a kísértés köntöse volt.
Nézzük csak meg őket közelebbről: „Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette… és egy tarka ruhát csináltatott neki.” Ez a tarka ruha jelképezte azt a különleges kegyet, amely Józsefet egész életén át végigkísérte. Még a börtönben is: „az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat…” (1Mózes 39:21–22). Később pedig azt olvassuk: „…ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek!” (1Mózes 41:41). Ötször olvassuk ebben a fejezetben: „…az Úr pedig Józseffel volt.” Ez ám a pártfogás és jóindulat!
Isten jóindulata azonban nem mentesít minket a támadások alól. Figyeld: „Józsefnek szép termete és szép arca volt… Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem! […] Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt” (1Mózes 39:6–12).
Amikor Isten elkezd megáldani téged, az ellenség mindent fel fog használni, amit csak tud, hogy lehúzzon, és megakadályozza, hogy betöltsd a rendeltetésedet. Isten terve az volt, hogy József által megmentsen egy nemzetet. Mi történt volna, ha enged a kísértésnek? Gondolj csak bele! A harc nem csupán rólad szól, hanem mindazokról, akiket Isten rajtad keresztül akar megáldani: a gyermekeidről, unokáidról, az egész ismeretségi körödről.
A Sátán fel fogja neked kínálni a pillanat örömét azért a hatalmas kiváltságért cserébe, hogy betöltheted Isten akaratát. Ne fogadd el! Tűzz ki új fontossági sorrendet! Összpontosíts újra a lényegre! Járj Istennel, és a jövő lebegjen a szemed előtt!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.