Volt már rendkívül hasznos vagy éppen hatalmas károkat okozó döntésed? Pedig az valamikor pusztán egy lehetőség volt. A döntéshelyzetben még nem tudtad, mi lesz a vége. Csak fogtad magad, és beleharaptál abba a „gyümölcsbe”. És az, ahol most vagy, pontosan annak a következménye, hogy milyen vagy melyik „gyümölcsbe” haraptál. Vajon kísértés volt vagy életed legjobb választása?

Ez a kérdés viszont naponta számtalanszor is nekünk szegeződhet: csapda vagy áldásokhoz vezető lépés? Azt mondják, utólag mindenki okos – a baj csak az, hogy akkor már késő! Isten nem titkolja el, sőt előre, még időben el akarja mondani az embernek, hogy vigyázz, a kísértés ott áll az ajtód előtt, „…rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!” (1Mózes 4:7)

Az igazság az, hogy úgy gondoljuk: tudjuk, mi a jó nekünk; tudjuk, mi az igazság. Nekünk senki ne mondja meg! A végén viszont ezt mondjuk: Nem gondoltam volna! Nem hittem volna! Miért engedi meg Isten? Miért nem segít? Isten előre figyelmeztet, hogy nélküle nem tudunk megfelelően különbséget tenni a jó és a rossz között. Lelkiismerettel, de rosszra hajlamosító génekkel születtünk. Szükségünk van arra, hogy tőle tudjuk meg, mi a helyes, mielőtt még bajba sodornánk magunkat. A közlekedésben létfontosságú meglátni, hogy mikor kell rálépni a fékre, és megállni. Aki nem tud megállni, az akár bele is halhat. Ilyenek a kísértések is: létfontosságú felismernünk őket még időben, és ellenállni nekik!