A bosszú ára

„Ne álljatok bosszút önmagatokért…” (Róma 12:19)

Chuck Swindoll elmeséli egy hölgy történetét, akinek az orvosa bejelentette: „Ön megkapta a veszettséget.” A nő azonnal tollat-papírt ragadott, s írni kezdett. Azt gondolván, hogy a hölgy a végrendeletét írja, az orvos sietett megnyugtatni: „Nem, ez nem azt jelenti, hogy meg fog halni. Ez a betegség gyógyítható.” „Tudom, – mondta a nő – csak listát készítek azokról, akiket meg fogok harapni.”

A bosszú olyan, mint a veszettség. Néha elpusztítja azt, akit megsebez, de mindig megsemmisíti azt, aki okozza a sérülést. Alattomos, mert:

1. a) meggyőz a jogosságáról,
2. b) arra kényszerít, hogy elsüllyedj a keserűségben és az önsajnálatban,
3. c) arra késztet, hogy beleköpj egy kútba, amelyből talán valamikor majd innod kell,
4. d) mellékvágányra terel, vagy
5. e) rávesz, hogy az alantas utat válaszd.

Figyelj! Ne ragaszkodj a bosszúálláshoz! Az nem rád tartozik. „Enyém a bosszúállás, – mondja Isten – én megfizetek” (Róma 12:19). Te nem vagy alkalmas az ítélettételre, mert:

1. a) azt sem tudod, mi lakik valaki szívében, ami meghatározza a tetteit,
2. b) felállítod a mércét, amely alapján majd te magad fogsz megítéltetni.

Hallgasd csak: „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is” (Máté 7:2 STL-fordítás). Felvállalnád ezt egy életre? Ha megbántottak, bocsáss meg! A többit pedig, saját érdekedben, tedd Isten kezébe! Ő az egyetlen, aki alkalmas ezt kezelni, és meg is teszi, ha hagyod.

 

Imádkozz így:

Uram, segíts észrevennem a bosszút, amikor munkálkodik az életemben! Azért kérlek, hogy jobban megismerhessem a kegyelmet, és kegyelmesen járjak el olyankor, amikor a bosszúállás akar megnyilvánulni. Segíts megbocsátani, amikor a bosszúszomj azt mondja: támadj! Hadd váljak a Te országod polgárává, aki mindig a legjobbat feltételezi az emberekről, nem a legrosszabbat! Jézus nevében kérlek!