Bocsánatra vágyni
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket…” (1János 1:9)
Egy Los Angeles-i szervezet egy úgynevezett „bocsánatkérő vonalat” működtet. Megadja a betelefonálóknak azt a lehetőséget, hogy névtelenül megvallják a bűneiket csupán egy telefonhívás áráért. A legutóbbi számítások szerint naponta kb. 500-an telefonálnak. Emberek, akik felhagytak a szervezett vallásos élettel; emberek, akik úgy gondolják, Isten lemondott róluk; emberek, akik próbálnak békére lelni ezt mondva: „Sajnálom, amiket elkövettem.”
Egy bizonyos ponton túl mindannyiunknak szüksége van bocsánatra. Ha te ma ezen a ponton vagy, akkor figyelj: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket…” (1János 1:9).
A harag és a bűntudat olyan horgonyok, amelyek a múlthoz láncolnak, és kizárják a változás minden lehetőségét. Isten bocsánata széttöri ezt a láncot, véget vet a harag és vád körforgásának, megszabadít, hogy az légy, akinek Ő akar látni téged.
„De fogalmad sincs, mit tettem” – mondod. Figyelj csak újra: Isten Őt (Jézust) „bűnné tette értünk” (2Korintus 5:21). Bármi is vagy, Jézus azzá vált. Akármit is tettél, Jézus magára vállalta. Amikor így kiáltasz: „Atyám, vétkeztem”, Isten nem is néz rád; Ő a megfeszített Fiára néz, bűneidet az Ő számlájára írja, és azt mondja: „Megbocsátok neked”. Mi az, amit olyan régóta hurcolsz magaddal? Add ma át Neki; mert az Ő igéje ezt mondja: „…[Isten] könyörül rajta[d]… mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7 Károli).
