
„Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32)
Amikor a vasárnapi iskolai tanító elmondta a gyerekeknek, hogy „Lót felesége hátranézett és sóbálvánnyá változott”, az egyik gyerek így szólt: „Az semmi! Az én anyukám egyik nap hazafelé autózott, hátranézett, és belement egy telefonpóznába”. Lót feleségét csak röviden említi a Szentírás, akkor miért mondja Jézus, hogy emlékezzünk rá? Két okból:
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.