Uram, mégis megtettem!

„…nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róma 7:19)

Elcsüggedtél, sőt eleged van magadból? Azt mondtad, te nem tennél ilyet, de az ellenség rád nehezedő nyomására összedőltél, akár egy kártyavár. Nem vagy egyedül. Pál azt írja: „…elhatározom, hogy nem cselekszem rosszat, aztán mégis megteszem… Senki sincs, aki segíteni tudna rajtam? Hát nem ez az igazi kérdés? A válasz pedig: hála Istennek, Jézus Krisztus az, aki tud segíteni, és segít is.” (Róma 7:19–25 TM).

Miért bukunk el újra és újra? Mert a test mindig a test szerint fog cselekedni. Egy hosszabb időszak után, amikor mindenben helyesen cselekedtél, ugyanúgy elbukhatsz, ha „helyet adsz az ördögnek” (Efezus 4:27) vagy „ürügyet a testnek” (Galata 5:13).

A következő történet egy öreg indiánról szól, aki pár hónappal megtérése után visszament a lelkészéhez és azt mondta: „Úgy érzem, mintha két nagy kutya folyamatosan harcolna bennem.” „És melyik fog győzni közülük?” – kérdezte a lelkész. Némi gondolkodás után az öreg indián ezt felelte: „Gondolom, az, amelyiket jobban táplálom.” A győzelmes élethez való erő a lélek táplálásából és a test megfegyelmezéséből származik.

Figyelj: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:3–4).

A szellemi növekedés nem megy végbe csak úgy magától; nap mint nap munkálkodnod kell rajta.