
„…ne igazodjatok e világhoz…” (Róma 12:2)
Attól, hogy milliónyian teszik a rosszat, az még nem válik jóvá. Figyeld: „Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, hogy… boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott!” (Dániel 3:4–5).
Mindenki ezt tette Babilonban. Mert ha nem, az egyenlő volt a halállal. Azonban sem a kortársak nyomása, sem a halál fenyegetése nem tudta eltántorítani a három héber ifjút, akik azt mondták:
„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből… De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük…” (Dániel 3:17–18).
Ez nem makacsság, hanem feddhetetlenség. Ha nincs benned semmi, amiben különbözöl a többiektől, itt az ideje, hogy újraértékeld magad.
Péter azt mondja, hogy „ti azonban királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Péter 2:9). Felfogtad ezt? Egyedi vagy, arra elhívva, hogy minden körülmények között dicsőséget szerezz Istennek, és világosságot gyújts, amerre csak jársz. Felejtsd el, hogy mindenkivel megegyezésre juss, mielőtt cselekednél, vagy hogy közvélemény-kutatást tarts, mielőtt engedelmeskedsz.
Nézd csak meg a Bibliádban: Isten a legtöbb csatában a vesztésre állók oldalán állt! Ne engedd, hogy azok az emberek, akiknek nincs látásuk, leszavazzák a tiédet! Figyelj Istenre! Járj vele! Csak azt tedd, amit Ő mond neked! Amikor Luther Mártonnak azt mondták: „Az egész világ ellened van”, ő így felelt: „Akkor én az egész világ ellen vagyok!” Ezért hozott ő változást a világba.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.