Kiválasztva egy célra

„…mivel eleve elrendeltettünk erre…” (Efezus 1:11)

Tudod-e, hogy mielőtt még megszülettél, Isten terve már készen volt számodra? Pál azt írja: „…eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11).

Vedd észre, azt mondja: mindent! Ez magába foglalja azokat a dolgokat is, amelyek elől el akarsz futni. Amikor Jónás megpróbált elmenekülni Isten akarata elől, Ő így szólt: „Semmiképp sem, az én Igémet már kimondtam. Ha hagynám, hogy elszökj, nem lennék Isten. Ha szélvihart kell küldenem, ha hullámokon kell hányódnia a hajódnak, ha fel kell ráznom téged a kényelemérzetedből, vagy ha az életednek penge élén kell táncolnia, megteszem mindezt, hogy elérjem a célomat.”

Amikor Jónás már nem juthatott mélyebbre, sírva kiáltott a mélységből Istenhez, aki megszabadította őt, éppen idejében ahhoz, hogy prédikálhasson Ninivében. Mehetsz a könnyebb úton vagy a nehezebbiken, de mindenképp menni fogsz.

A 77. zsoltárban Dávid ezt mondta: „Szent a Te utad, Istenem!” (14. vers), de ezt is: „Utad a tengeren át vezetett…” (20. vers).

A választás a tiéd. Egy célra lettél kiválasztva. Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyjon elsomfordálni.

Még ha fél lábon kell is jönnöd, fél szemmel vagy hordágyon, amikor hív, te jönni fogsz. Ha el is kell hagynod az üveget, egy szokást vagy egy szenvedélyt, jönni fogsz. És tudni fogod, hogy ez Istentől van, mert képes leszel magad mögött hagyni azokat a dolgokat, amelyek semmit sem jelentenek azokhoz képest, amelyek immár mindent jelentenek számodra. Hát nem örülsz annak, hogy Isten kiválasztott Téged?