
Amikor a problémák egymást érő hullámai összecsapnak a fejed felett, és nem hagynak aludni éjjel, amikor szorongva ébredsz és szorongva fekszel, amikor a tegnap batyuit a mában is cipeled, de még a holnap terhét is a nyakadba veszed, és úgy érzed, már nem bírod tovább, akkor jusson eszedbe, amit Jézus mondott: „elég minden napnak a maga baja” (Máté 6:34).
Az életet csak a jelenben lehet élni. Nincs más a kezedben csak ez a pillanat. Mit kezdesz vele? Haragra fecséreled? Valószínűségszámítással töltöd? Önsajnálatba és bánatba fojtod? A legrosszabb forgatókönyvekkel írod tele? Ne engedd, hogy a múlt sérelmei vagy a jövő aggodalmai ellopják tőled a jelent, mert ezzel együtt a nyugalmad is elvész!
Nyugtalanul élünk, mert hol a múltba révedünk, hol a jövőbe. Azt állítjuk, rábízzuk terheinket Istenre, mégis cipeljük őket tovább. A ma terhét még elbírnánk, de a tegnap és a holnap terhét is ma akarjuk hordozni. A tegnapi vitákon rágódunk, és már most meg akarjuk oldani a holnap problémáit. 48 órát próbálunk belesűríteni egyetlen napba, pedig egy nap csak 24 órából áll. Hol marad ebben az eszeveszett erőlködésben a hitünk, az Isten iránti bizalmunk? Ő nem ilyen életet szánt nekünk!
Amikor az izráeliták a pusztában bolyongtak, mennyei eledelt kaptak az Úrtól: a mannát. A dérhez hasonlított, és olyan édes volt, mint a mézeskalács. A reggeli harmattal együtt jelent meg, és gyorsan be kellett gyűjteni, délre ugyanis ez a különös, szemcsés, fehér anyag megolvadt, és eltűnt. Azonban mindig csak az aznapi adagot gyűjthették össze, ha valaki mégis hagyott belőle másnapra, az megromlott. Így tanítgatta Isten az Ő népét arra, hogy naponta bízzanak Benne. Üzenet ez neked és nekem is. „Elég neked az én kegyelmem…” (2Korinthus 12:9) – mondja az Úr. Máshol azt olvassuk: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22–23).
Az Úr mindig megadja neked az aznapra szükséges kegyelmet, miért akarnál a tegnapi maradékból élni, vagy a mai adagot már a holnap gondjaira elhasználni?
Ma reggel megújult Isten irgalma az életed felett.
Ma elég neked az Ő kegyelme.
Ma élj vele!
Csodálatos dolog elengedni múltat meg jövőt, és csak jelen lenni. A jelenben sírni és nevetni, harcolni és megpihenni. Itt és most támaszkodni az Úrra, és felismerni, hogy Ő jelen van. Mindig a mai napon van közel hozzád.
Ezért hát mondd azt Max Lucadóval együtt te is:
„Ma, ma fogok élni.
A tegnap elmúlt már, régi.
A holnap pedig még sehol sincs.
Marad a mai nap, a mai kincs.
Tehát ma, ma fogok élni.
Éljem meg újra a tegnapot? Nem!
De majd tanulok belőle, lelkesen.
És bocsánatot kérek érte.
Ami jó volt, örvendek felette.
De nem fogom újraélni.
A tegnap napja már lealkonyult.
A holnapi napfelkelte még fel sem gyúlt.
Hát aggódjak a jövőmért? Mit érnék vele?
Egy lyukas garast nem adnék érte.
A holnapért csak holnap tehetek bármit.
Ezért ma, ma fogok élni.
A ma kihívásait mai erővel küzdöm le.
A mai nap táncához szóljon mai zene.
A ma lehetőségét mai reménnyel töltöm be.
Ma.”9
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.