
„Ma még semmit sem csináltam!” – hangzik a magunknak tett szemrehányás időről időre. Már-már amiatt is bűntudatot érzünk, ha napközben tíz percre ledőlünk pihenni. Arra kényszerülünk, hogy lábon hordjuk ki a megfázást, lefaragjunk az alvásidőnkből és beáldozzuk a szabadidőnket, ha van egyáltalán olyanunk. Akkora rajtunk a nyomás, hogy úgy érezzük, minden percünket produktívan kell eltöltenünk.
Mi történik azonban az autóval, ha tövig nyomod a gázt, és elfelejtesz váltani? Kiég a motor – így égsz ki te is, ha önmagadat pörgeted túl. Hiába tűnik úgy, hogy a pihenést lespórolva jobban haladsz a dolgaiddal, a nagy „gázadástól” valójában romlik a teljesítményed, sőt az egészséged is! Tudtad, hogy a WHO felmérése szerint 2030-ra a kiégés az első helyen áll majd a halált okozó betegségek listáján, akár még a szívinfarktust és az AIDS-et is megelőzve?3
Pihenni szabad, sőt elengedhetetlen! Nem luxus, hanem létszükséglet, testi-lelki jóléted feltétele. Ráadásul akkor van rá igazán szükség, amikor a legkevésbé sincs rá idő.
Talán felelősséggel tartozol másokért, sok ember számít rád, helyt kell állnod a családban és a munkában egyaránt. Ám hogyan tudnál másokra gondot viselni, ha saját magadat elhanyagolod? Még a repülőn is arra figyelmeztetnek, hogy vészhelyzetben először magadra tedd fel az oxigénmaszkot!
A telefonunkat töltőre tesszük, ha merülőben van, magunkat miért nem?
Jézus időt szánt a feltöltekezésre: „félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott” (Márk 1:35). Az Istennel kettesben töltött idő, az imádkozás, valójában a lelki feltöltődés egy nagyszerű formája, amelyben Jézus példát mutatott nekünk. Akármennyi elvárás, teendő nehezedett is rá, nem volt hajlandó lemondani erről. Pedig még számonkéréssel is találkozott miatta: „…azonban utánasiettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres” (36–37. vers). A szükségek, az elvárások, az igények, a feladatok mindig rád fognak találni. Adni azonban csak akkor tudsz, ha van miből.
Íme 7 pihenéstípus4, amelyre neked is szükséged van:
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.