Hogyan zárod az ajtót?

„Mindennek rendelt ideje van…” (Prédikátor 3:1 Károli)

Az életben előfordul, hogy kapcsolatok véget érnek. Az, hogy hogyan kezeled az ilyen pillanatokat, hatást gyakorol a jövődre, sőt formálja azt. Nem léphetsz be jól életed új időszakába, ha nem megfelelően lépsz ki az előzőből. Próbáld az ajtót kegyelemmel becsukni – lehet, hogy egy napon vissza kell menned rajta.
Megbocsátással zárd be! A neheztelés megmérgezi a hozzáállásodat, az emlékeidet, és felemészt belülről. Hagyd az ítéletet Istenre; ő mindkét felet ismeri. Úgy zárd be az ajtót, hogy a magad részéről az ígéreteidet teljesítetted!

Jeftének hatalmas személyes áldozatba került, amikor ezt mondta: „…magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza” (Bírák 11:35). Most a jellemed a tét; bármi is legyen az ára, állnod kell a szavadat, mert Isten hallotta, amikor adtad!
Bátran csukd be az ajtót! Nem könnyű szembenézni a holnappal, amikor egyedül érzed magad, de ne feledd, nem vagy egyedül! Jézus azt mondta: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).

Isten időzítése szerint zárd be az ajtót! Gyászold meg veszteségeidet, de ne ragadj a múltban! Saul jelképezte a múltat, Dávid a jövőt. Amikor Isten elvetette Sault, mert vétkezett, Isten ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt” (1Sámuel 16:1). Minden vég új kezdetet hoz. A múltat el kell fogadni, és tanulni kell belőle, de amikor Isten bezárja az ajtót, itt az ideje továbblépni a jövőbe, amelyet ő készített neked.