
„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18)
Egy nagy sajtóügynökség rovatvezetője írta: „Magányos vagyok, és ez elszomorít. Miért nincsenek barátaim? Úgy tűnik, mintha minden nő barátságkvótája betelt volna, és nem fogadnának több jelentkezőt. Könnyű munkával kitölteni a napot, de nem elegendő.” Ne gondold, hogy ez csak a nőknek okoz gondot, a férfiak 90%-a vallja, hogy nincs egyetlen közeli barátja sem! Teréz anya azt mondta, hogy „a modern világ leprája a magányosság, és az emberek nem akarják, hogy mások megtudják róluk, hogy leprások”.
Mózes első könyvében olvashatjuk: „és látta Isten, hogy ez jó.” Ez visszatérő motívum egészen Ádám megteremtéséig. Akkor Isten azt mondta: „nem jó az embernek egyedül lenni.” Gondolj bele: bár még a bűnbeesés előtt vagyunk, és Ádám zavartalan közösséget élvez Teremtőjével, Isten mégis úgy véli, hogy nem jó neki emberi társ nélkül.
Mindannyiunkban van egy űr, amit csak Isten tud betölteni. Viszont a Biblia azt mondja: „tagjai vagyunk egymásnak” (Efezus 4:25), tehát van egy ember formájú űr is, amit Isten nem fog betölteni. De más dolog sem tudja – se munka, se nagy ház, se új autó, se pénz. Isten kapcsolatra teremtett bennünket, ezért mondja: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). Vagyis a magányosságra a megoldást abban találod, ha kapcsolatot keresel másokkal; ha felfedezed, mik a betöltetlen szükségeik, és igyekszel betölteni azokat. Egy kommunikációs cég szlogenje szerint: „Nyújtsd ki a kezed, és érints meg valakit!” Rajta, próbáld ki – örülni fogsz, hogy megtetted!
Imádkozz így:
Úr Jézus, kétségbeesetten szükségem van rád! Amiben vagyok, azt emberi bölcsesség nem tudja megmagyarázni, és emberi erő nem tudja helyrehozni. Csak egyetlen kiút van – és az te vagy! Köszönöm, hogy mérhetetlenül értékes, drága és becses vagyok a te szemedben, és szeretsz engem. Kérlek, mutasd meg nekem, merre induljak, mert rajtad kívül senki más nem tud átvinni engem ezen. Ámen!
Üzenet a Mai Ige csapatától:
Ezen a napon elvesztett szeretteinkre emlékezünk, akik már nincsenek velünk. Lehet, hogy a temetők virágai és a mécsesek fényei mellett a te szívedet is beborítja a gyász és a veszteség fájdalma, de Istennél van egy másik perspektíva, mégpedig az élet perspektívája!
Ha szeretnéd, hogy Isten szeretete átjárjon, és a fájdalom helyett a reménység érzését táplálja benned, kattints ide, és olvasd el a mai napra szánt bátorító üzenetünket!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.