Mások hibáztatása

„Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” (Máté 27:24)

Egyre inkább felelősségáthárító társadalomban élünk. Nehézségeinkért mindig valaki mást hibáztatunk. „Miattuk vagyok ebben a helyzetben. Ők tették ezt velem.” Ez nem most kezdődött. Már Ádám is azt mondta az Édenkertben Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem” (1Mózes 3:12).
Bele van kódolva a génjeinkbe! Azt mondjuk, hogy a házasságunk a másik miatt ment tönkre, hogy mások hajszolnak bele minket az ivásba, hogy az étkezési szokásainkra visszavezethető betegségeinkről nem mi tehetünk, hanem a gyorséttermek. Nosza, pereljük be őket! A felelősségáthárítás pillanatnyilag talán csökkenti a bűntudatot, de ez a játék hosszú távon halálos, és nincsenek nyertesei.

Amikor Pilátus halálra ítélte Krisztust, azt mondta: „Én ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől… ti vagytok a felelősek!” Azt hitte, ha a zsidókat hibáztatja, azzal elkerülheti, hogy magára haragítsa feleségét vagy politikai bírálóit, és bizonyítja ártatlanságát. Mégsem tudta lerázni magáról az ügyet.

Értsd meg ezt: döntéseidért és tetteidért Isten téged tart felelősnek. „Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni.” (Róma 2:6) Ugyanígy a mulasztásokra is – ha nem hoztad meg a jó döntést vagy nem tetted meg a helyes dolgot – kimondja az ítéletet: bűnös. Pál azt írja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ha mások neked ártottak, abban ők a bűnösök, és le fogják aratni ennek következményét, de a te aratásod a te reakcióidon múlik. Az csökkenti a bűntudatot, csüggedést és stresszt, ha elismered felelősségedet Isten előtt.