A változásra való képesség szokása

„Mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” (Jeremiás siralmai 3:22–23)

Két kerékpárszerelő, a Wright testvérek fejlesztették ki az első működőképes repülőgépet. Korábban dr. Samuel P. Langley, egy briliáns tudós, aki köteteket írt a témában, már többször próbálkozott ezzel, és sokan tőle várták az első repülőgép kifejlesztését. Langley első repülőgépe lezuhant és összetört, az újságok pedig így írtak róla: „Egy kudarc mulatságos esete”. Figyelmen kívül hagyva a kritikákat, a tudós folytatta fejlesztéseit. Két hónappal később, mikor ismét megkísérelt repülni, repülőgépe fejjel lefelé egy folyóba zuhant, ő pedig majdnem a vízbe fulladt. A New York Times folyóirat ez alkalommal „Langley esztelensége” címmel propagálta az esetet, és azt írta, hogy a tudósnak fel kellene hagynia a próbálkozással. És tényleg: Langley feladta! Többé nem tudta visszanyerni egyensúlyát, és feladta legnagyobb álmát. Életében egyetlen működőképes repülőgépet sem láthatott, amit ő készített volna.

Kilenc évvel később, Orville és Wilbur Wright, tanulatlanul és biztos anyagi alap nélkül megalkották a Flyer One nevű működőképes repülőjüket, amivel a történelemkönyvekbe is bevonultak. Sajnálatos módon, amíg szinte az egész világon hallottak a Wright testvérekről, Langley személye majdnem teljesen ismeretlen.

Miért volt eredménytelen? Mert tévedéseit véglegesnek fogadta el, és nem látott rajtuk túl. J. I. Packer mondta: „Egy magabiztos győzelmi pillanat azt az érzést keltheti, hogy ezek után már semmi sem számít; egy felismert szerencsétlenség pillanata pedig azt az érzést keltheti, hogy vége mindennek. De egyik érzés sem reális, mert egyik esetben sem az a valóság, amit érzéseink mondanak róla.”
A kudarctól való félelem gyakran arra késztet, hogy felhagyjunk a próbálkozással, pedig Isten legjobb emberei közül sokan éltek át kudarcot a siker felé vezető úton. Sőt, a legnagyobb, legmélyebb változás gyakran akkor történik, ha a kudarc már próbára tett minket.

Légy nyitott a változásra – és keresd!
Legyünk őszinték, a legtöbbünk ellenáll a változásnak. Vágyunk a fejlődésre, de nem akarjuk megfizetni az árát. Ez pedig baj, mert soha nem válunk azzá, aminek Isten szánt, ha azok maradunk, akik vagyunk. Nem elég, ha nyitottak vagyunk a változásra, keresnünk is kell.

Ha komolyan meg akarod változtatni az életed, dr. John Maxwell ezt tanácsolja: „Ne várd, hogy más eredményeket kapsz, ha mindig ugyanazt teszed, mint eddig – ha más eredményt akarsz, kezdj valami újat! Ne úgy tekintsd a változást, mint valami fájdalmas, de szükséges rosszat – nézz rá úgy, mint ami segíteni fog és végrehajtható. Ne vonakodj megfizetni a változás azonnali árát – ha nem teszed, meg kell fizetned a végleges árát annak, hogy sosem fogsz fejlődni.” Jakab azt írja: „Amikor hitetek próbára van téve, állhatatosságotoknak esélye van a növekedésre. Tehát hagyjátok növekedni, mert ha állhatatosságotok teljesen kifejlődik, teljesek és tökéletesek lesztek, akiknek már nincs másra szüksége” (Jakab 1:3–4 NLT).

A jellemépítés lassú folyamat, napról napra történik. Ha megpróbálunk megszökni az élet nehézségei elől, rövidzárlatot okozunk a folyamatban, késleltetjük növekedésünket, és végül a legrosszabb fajta fájdalmat érezzük: az értéktelenséget, amely együtt jár a tagadással és az elszigetelődéssel. Tehát légy nyitott a változásra, és keresd azt!