
„Mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” (Jeremiás siralmai 3:22–23)
Két kerékpárszerelő, a Wright testvérek fejlesztették ki az első működőképes repülőgépet. Korábban dr. Samuel P. Langley, egy briliáns tudós, aki köteteket írt a témában, már többször próbálkozott ezzel, és sokan tőle várták az első repülőgép kifejlesztését. Langley első repülőgépe lezuhant és összetört, az újságok pedig így írtak róla: „Egy kudarc mulatságos esete”. Figyelmen kívül hagyva a kritikákat, a tudós folytatta fejlesztéseit. Két hónappal később, mikor ismét megkísérelt repülni, repülőgépe fejjel lefelé egy folyóba zuhant, ő pedig majdnem a vízbe fulladt. A New York Times folyóirat ez alkalommal „Langley esztelensége” címmel propagálta az esetet, és azt írta, hogy a tudósnak fel kellene hagynia a próbálkozással. És tényleg: Langley feladta! Többé nem tudta visszanyerni egyensúlyát, és feladta legnagyobb álmát. Életében egyetlen működőképes repülőgépet sem láthatott, amit ő készített volna.
Kilenc évvel később, Orville és Wilbur Wright, tanulatlanul és biztos anyagi alap nélkül megalkották a Flyer One nevű működőképes repülőjüket, amivel a történelemkönyvekbe is bevonultak. Sajnálatos módon, amíg szinte az egész világon hallottak a Wright testvérekről, Langley személye majdnem teljesen ismeretlen.
Miért volt eredménytelen? Mert tévedéseit véglegesnek fogadta el, és nem látott rajtuk túl. J. I. Packer mondta: „Egy magabiztos győzelmi pillanat azt az érzést keltheti, hogy ezek után már semmi sem számít; egy felismert szerencsétlenség pillanata pedig azt az érzést keltheti, hogy vége mindennek. De egyik érzés sem reális, mert egyik esetben sem az a valóság, amit érzéseink mondanak róla.”
A kudarctól való félelem gyakran arra késztet, hogy felhagyjunk a próbálkozással, pedig Isten legjobb emberei közül sokan éltek át kudarcot a siker felé vezető úton. Sőt, a legnagyobb, legmélyebb változás gyakran akkor történik, ha a kudarc már próbára tett minket.
Légy nyitott a változásra – és keresd!
Legyünk őszinték, a legtöbbünk ellenáll a változásnak. Vágyunk a fejlődésre, de nem akarjuk megfizetni az árát. Ez pedig baj, mert soha nem válunk azzá, aminek Isten szánt, ha azok maradunk, akik vagyunk. Nem elég, ha nyitottak vagyunk a változásra, keresnünk is kell.
Ha komolyan meg akarod változtatni az életed, dr. John Maxwell ezt tanácsolja: „Ne várd, hogy más eredményeket kapsz, ha mindig ugyanazt teszed, mint eddig – ha más eredményt akarsz, kezdj valami újat! Ne úgy tekintsd a változást, mint valami fájdalmas, de szükséges rosszat – nézz rá úgy, mint ami segíteni fog és végrehajtható. Ne vonakodj megfizetni a változás azonnali árát – ha nem teszed, meg kell fizetned a végleges árát annak, hogy sosem fogsz fejlődni.” Jakab azt írja: „Amikor hitetek próbára van téve, állhatatosságotoknak esélye van a növekedésre. Tehát hagyjátok növekedni, mert ha állhatatosságotok teljesen kifejlődik, teljesek és tökéletesek lesztek, akiknek már nincs másra szüksége” (Jakab 1:3–4 NLT).
A jellemépítés lassú folyamat, napról napra történik. Ha megpróbálunk megszökni az élet nehézségei elől, rövidzárlatot okozunk a folyamatban, késleltetjük növekedésünket, és végül a legrosszabb fajta fájdalmat érezzük: az értéktelenséget, amely együtt jár a tagadással és az elszigetelődéssel. Tehát légy nyitott a változásra, és keresd azt!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.