
„…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Ne hőmérő legyél, légy inkább termosztát! A hőmérők csak visszatükrözik a körülöttük lévő hőmérsékletet – a termosztátok szabályozzák. Igazából még fel is emelik! Sokan olyanok vagyunk, mint a hőmérők, a körülöttünk lévő kultúrát tükrözzük. Olyan dolgokat veszünk, amit mások; úgy beszélünk és arról, amiről mások; olyan ruhákat viselünk, mint mások; és olyan dolgokat értékelünk, amiket mások értékelnek. Persze vannak apró különbségek, de legtöbbször nem szabályozzuk annak a világnak a hőmérsékletét, amelyben élünk, hanem egyszerűen csak igazodunk hozzá. Nem így a győztesek! Nem, ők az életet egy magasabb szintre emelik. Ők termosztátokká válnak, és megváltoztatják azt a környezetet, ahová helyeztettek. Például bizonyára ismersz olyan embereket, akik egy csoport lelki hőmérsékletét felemelik, vagy meghatározzák a többiek viselkedését pusztán azzal, hogy jelen vannak. Ők azok, akik felállítják a normát. Ők hatással vannak másokra, nem pedig csak hagyják, hogy mások befolyásolják őket.
Pál arra hívja a rómaiakat, hogy változzanak hőmérőkből termosztátokká. „Ne váljatok a korszellem által jól beprogramozottakká, hogy gondolkodás nélkül beleilleszkedjetek! Ehelyett figyelmeteket rögzítsétek Istenre! Teljesen meg fogtok változni. Készségesen ismerjétek fel, hogy mit akar Ő tőletek, és gyorsan engedelmeskedjetek! Ne hasonlítsatok a körülöttetek lévő kultúrára, amely mindig lehúz titeket az ő éretlen színvonalára, Isten a legjobbat hozza ki belőletek, és tökéletessé érlel!” (Róma 12:2 TM)
Isten arra hív, hogy hitelesek, megbízhatóak legyünk. Ez az igazi élet. Ezt jelenti termosztátnak és nem hőmérőnek lenni!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.