
„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet.” (Prédikátor 11:4)
Túl sokan vannak közülünk, akik csak várakoznak a kikötőben. Szeretnénk, hogy a hajó megfelelő legyen, a hajóhíd tökéletesen legyen illesztve, az időjárás jó legyen, sőt díszes meghívót várunk, mielőtt hajlandóak lennénk elindulni. Azonban a feltételek sosem lesznek tökéletesek! Az álmok nem fognak felénk jönni, nekünk kell elindulnunk feléjük.
Valaki így írt erről: „Ideje abbahagyni, hogy mindig várjunk valamire: tökéletességre, ösztönzésre, engedélyre, biztatásra, valaki más megváltozására, a megfelelő személy elérkezésére, arra hogy a gyerekek kirepüljenek, kormányváltásra, kockázatmentes életre, arra, hogy felfedezzenek, világos útmutatásokra, nagyobb önbizalomra vagy a fájdalom elmúltára.
Vágj bele!
A siker lényege az elkötelezettség és a következetesség, viszont a kezdés a legnehezebb. Ez azért van, mert annyi ürügy van arra, hogy mégse vágjunk bele. Íme, néhány segítség számodra:
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.