„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek”
(Jeremiás siralmai 3:21)

A Siralmak könyve harmadik fejezete leírja, hogyan borít el minket a reménytelenség, és azt is, hogyan győzhetünk fölötte. Jeremiásnál a lefelé húzó örvény az első verssel kezdődik: „Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott” (JerSir 3:1), és aztán betegesen belefeledkezik gondjaiba. Valóban, amikor a körülményeink romlanak, az önmagunkkal folytatott párbeszéd nagyon is hasonlít Jeremiás szavaira. Ő Istent hibáztatta testi betegségéért, érzelmi gyötrelmeiért, és azért, mert úgy érezte, csapdába esett. Felemlegette, hogy Isten nem válaszolt az imáira, és attól való félelmét, hogy kipécézik és nevetség tárgyává teszik: mindezek a depresszió klasszikus elemei. Nem csoda, hogy tehetetlennek és reménytelennek érezte magát (ld. 18. vers)! Az ilyen fajta belső hangok kétségbeesést szülnek, vagy felerősítik a már meglévő csüggedést és depressziót, továbbá negatív szemléletünket táplálják.
A fordulópont akkor jött el, amikor Jeremiás változtatott a belső párbeszéden: „de ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.” Változtatott a gondolkodásmódján azzal, hogy visszaemlékezett Isten jóságára és irgalmára: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3:22–23) Ha meggondolod magad, a hangulatod is megváltozik! Persze ez nem történik meg magától, neked kell tudatosan újrafókuszálni gondolataidat éppen akkor, amikor ehhez a legkevésbé érzel kedvet.
Figyeld meg: Jeremiás körülményei nem változtak – a szemléletmódja változott! A biztató gondolatok árama változást idézett elő önmagával folytatott párbeszédében, és búskomorsága elmúlt: „az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom” (24. vers). Ennyire fontos a belső párbeszéd!
Továbbadnád ezt az értékes üzenetet? Vagy nyomtatott formában olvasnád a teljes tartalmat?
Rendeld meg a „60 nap bátorítás nehéz időkre" című kiadványunkat itt: maiige.hu/60napkampany
Üzenet a Mai Ige csapatától:
„Volt, hogy azt kívántam, bárcsak ne ébrednék fel…” Pomázi Barnabás vallomása nem csupán megrendítő – de reményt keltő is. 👉 Olvasd el, és rendelj a Mai Forrás Magazinból másoknak is, akik ma még küzdenek a sötétséggel!
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.