„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”
(Máté 6:11 Károli)

Jézus azt tanította, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Figyeld meg: a mindennapi kenyeret kérjük. A ma csatáját nem lehet a tegnapi kenyér erejével megharcolni, mindennap friss ellátmányra van szükség. A pusztában Isten népe mindig csak egy napra való mannát gyűjthetett, ha valaki többet gyűjtött, az megromlott és megkukacosodott. Csodálatos dolog arról beszélni, mit tett Isten a múltban vagy mit fog tenni a jövőben, de neked csupán a ma áll rendelkezésedre. „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” Csak akkor tudsz megállni az élet kihívásaiban, ha elfogyasztod azt, amit Isten mára adott neked.
Ez az imádság a hit kifejezése. Már az, hogy kérsz, azt jelenti, hogy hiszed, Istennél megvan az, amire szükséged van, és törődik veled eléggé ahhoz, hogy gondoskodjon rólad. Ez az imádság azt mondja: „Senki máshoz nem kell fordulnom, csak hozzád, Uram.” Tedd le hát a telefont, kapcsold ki a tévét, csukd be az ajtót, térdelj le, menj Isten elé hittel, és imádkozz: „Add meg, amire ma szükségem van!” Isten az, aki tudja, mire van szükséged, nem te! Ha mindennap abból táplálkozol, amit ő ad, képes leszel kezelni minden helyzetet, amit az élet hoz.
Még egy gondolat: amikor az emberek minden különösebb ok nélkül kezdenek az idegeidre menni, vagy amikor mindenféle hangulatváltozásaid vannak, amikor a hit helyett az érzelmeidre alapozva élsz, valószínűleg nem táplálkozol rendesen. Ha ez így van, itt az ideje visszatérni a forráshoz, és kérni: „Uram, a mindennapi kenyeremért jöttem.”
Továbbadnád ezt az értékes üzenetet? Vagy nyomtatott formában olvasnád a teljes tartalmat?
Rendeld meg a „60 nap bátorítás nehéz időkre" című kiadványunkat itt: maiige.hu/60napkampany
Üzenet a Mai Ige csapatától:
Nem vagy egyedül az imádban – és nem maradsz válasz nélkül.
Akár suttogás, akár kiáltás az imádságod, Isten hallja. És mi is itt vagyunk, hogy melléd álljunk.
💬 Oszd meg velünk, mi nyomja a szívedet:
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.
Tizennégy évesen új iskolába került. Az utolsó padba ült, hogy senki se vegye észre.
Isten először elhív, aztán, ha engedelmesen elindulsz, lépésről lépésre kijelenti neked akaratát.


Füvezéssel kezdtem, végül a heroinnál kötöttem ki… és hajléktalan lettem… Azt gondoltam, hogy ennél már az is jobb, ha meghalok. Istennek viszont más terve volt.