Dávid harcai az arámokkal – (Vö. 2Sám 10)
19 Történt ezek után, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király.
2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid udvari emberei az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják,
3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot!
4 Elfogatta azért Hánún Dávid embereit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.
5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, azután térjetek vissza!
6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Arám-Naharajimba, Arám-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba.
7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és kivonultak a csatába.
8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel.
9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségükre jöttek, külön álltak fel a mezőn.
10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben,
11 a hadinép maradékát pedig testvérének, Abísajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe.
12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked.
13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt, amit jónak lát!
14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, azok pedig megfutamodtak.
15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abísaj elől, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.
16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregparancsnoka állt az élükön.
17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és azok megütköztek vele.
18 De megfutamodtak az arámok Izráel elől, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot, a hadseregparancsnokot is megölte.
19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.
Dávid elfoglalja Ammón fővárosát – (Vö. 2Sám 12,26-31)
20 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, mozgósította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához, és körülzárta. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta és lerombolta Rabbát.
2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát, amelyről kiderült, hogy egy talentum súlyú aranyból készült és drágakövekkel van kirakva, és Dávid a saját fejére helyezte azt. A városból is igen sok zsákmányt vitt el.
3 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és baltával dolgoztatta őket. Így járt el Dávid valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.
Dávid három győzelme a filiszteusokon – (Vö. 2Sám 21,18-22)
4 Ezután ütközetre került sor a filiszteusokkal Gézernél. Akkor vágta le a húsái Szibbekaj a refáiak egyik leszármazottját, Szippajt, és azok behódoltak.
5 Ezután újabb ütközetre került sor a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmít, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.
6 Gátnál is sor került egy ütközetre. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.
7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Sammának a fia.
8 Ezek a gáti refáiak leszármazottai voltak, és Dávidnak vagy embereinek a keze által estek el.
Dávid megszámláltatja a népet – (Vö. 2Sám 24)
21 A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt.
2 Dávid pedig ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat!
3 Jóáb azonban ezt felelte: Szaporítsa meg az ÚR a népét százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért firtatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?!
4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszatért Jeruzsálembe.
5 Jóáb jelentette Dávidnak a népszámlálás eredményét: egész Izráelben egymillió-egyszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember.
6 Lévit és Benjámint azonban nem vette számba közöttük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát.
Az Úr üzenete Dávidhoz
7 De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt.
8 Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
9 Ekkor így szólt az ÚR Gádhoz, Dávid látnokához:
10 Eredj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled.
11 Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Válassz!
12 Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az ÚR fegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson az ÚR angyala Izráel egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!
13 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!
Az Úr dögvészt bocsát Izráelre
14 Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember.
15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett az ÚR, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.
16 Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak.
17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! URam, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd!
Dávid oltárt épít Ornán szérűjén
18 Ekkor az ÚR angyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén.
19 Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet az ÚR nevében mondott.
20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt.
21 Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás!
23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok!
24 De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom az ÚRnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.
25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat.
26 Azután oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.
27 Az ÚR pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.
28 Abban az időben Dávid, látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat.
29 Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt.
30 Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától,
Dávid előkészíti a templom építését
22 hanem ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az ÚRnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!
2 Dávid ekkor megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel területén, és kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten házának az építéséhez.
3 Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek és sarokvasaknak meg rezet is mérhetetlenül sokat,
4 továbbá tömérdek cédrusfát, mert a szidóniak és a tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak cédrusfát.
5 Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, az ÚRnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt.
6 És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az ÚRnak, Izráel Istenének.
7 Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az ÚR nevének tiszteletére.
8 De az ÚR igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki színem előtt a földre.
9 De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert mindenfelől nyugalmat adok neki ellenségeitől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében.
10 Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben.
11 Most hát, fiam, az Úr legyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek, az Úrnak a házát, ahogyan kijelentette rólad.
12 Adjon neked az ÚR értelmet és bölcsességet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd Istenednek, az ÚRnak a törvényét!
13 Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket az ÚR Mózes által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj!
14 Látod, én nagy fáradsággal szereztem az ÚR házához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket!
15 Bőven van munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács meg számos, egyéb munkához értő mester.
16 Az aranynak, az ezüstnek, a réznek és a vasnak se szeri, se száma. Láss munkához, az ÚR legyen veled!
17 Izráel összes főemberének pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak:
18 Bizony, veletek volt Istenetek, az ÚR, és nyugalmat adott nektek mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország az ÚR előtt és az ő népe előtt.
19 Most azért keressétek szívvel-lélekkel Isteneteket, az URat! Lássatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az ÚRnak a szentélyét, hogy bevihessétek az ÚR szövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely az ÚR nevének tiszteletére épül.
Dávid lévitákra vonatkozó rendelkezései
23 Amikor Dávid megöregedett, és betelt az élettel, a fiát, Salamont tette meg Izráel királyává.
2 Összegyűjtötte tehát Izráel összes főemberét meg a papokat és a lévitákat.
3 Számba vették a lévitákat a harmincévesektől fölfelé, és a férfiak száma harmincnyolcezer fő volt.
4 Ezek közül huszonnégyezren intézzék az ÚR házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren legyenek,
5 a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az URat azokon a hangszereken, amelyeket én készíttettem az ÚR dicséretére.
6 Azután Dávid csoportokba osztotta őket Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí szerint.
7 Gérsóniak voltak Ladán és Simí.
8 Ladán fiai hárman voltak: az első Jehíél, továbbá Zétám és Jóél.
9 Simí fiai hárman voltak: Selómít, Hazíél és Hárán. Ezek voltak Ladán családfői.
10 Simí fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek négyen voltak Simí fiai.
11 Jahat volt az első, és Zízá a második. Mivel Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak számítottak.
12 Kehát fiai négyen voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.
13 Amrám fia volt Áron és Mózes. De Áront különválasztották, hogy fölszenteljék a szentek szentjének szolgálatára, őt és fiait örökre, hogy illatáldozatot mutassanak be az ÚR színe előtt, hogy őt szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor.
14 Mózesnek, Isten emberének a fiait szintén Lévi törzséhez számították.
15 Mózes fia volt Gérsóm és Elíézer.
16 Gérsóm fiai között Sebúél volt az első.
17 Elíézer első fia Rehabjá volt. Elíézernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen megsokasodtak.
18 Jichár fiai között Selómít volt az első.
19 Hebrón fiai között Jerijjá volt az első, Amarjá a második, Jahazíél a harmadik, és Jekamám a negyedik.
20 Uzzíél fiai között Míká volt az első, és Jissijjá a második.
