Dávid lévitákat rendel a szövetségládához
16 Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
2 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az ÚR nevében.
3 Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt.
4 Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az ÚR ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az URat, Izráel Istenét.
5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott.
6 Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az ÚR szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az URat.
8 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
11 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
14 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára,
16 amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
17 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
18 Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül!
19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények.
20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
23 Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
25 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
28 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben!
30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR!
32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van!
33 Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
34 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
36 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre!És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az ÚRnak!
A szövetségláda állandó őrei
37 Otthagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete!
42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.
Dávid templomot akar építeni – (Vö. 2Sám 7)
17 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az ÚR szövetségládája pedig sátorlapok alatt.
2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!
3 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:
4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az ÚR: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,
5 hiszen attól fogva, hogy fölhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.
6 Amíg együtt vándoroltam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából?
Az Úr ígérete Dávidnak és házának
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.
8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,
10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni.
11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.
12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.
13 Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,
14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.
15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Dávid imádsága
16 Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és megmutattad nekem azt az embert, akit még nálam is magasabb méltóságra emelsz majd, URam, Istenem!
18 Mit is mondhatna még Dávid, ha ennyire megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!
19 URam, a te szolgádért és a te szándékod szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy megismertesd e hatalmas dolgokat.
20 URam, senki nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk.
21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmetes tettekkel, mint ahogyan te nemzeteket űztél ki néped elől, amelyet kiváltottál Egyiptomból?
22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, URam, az Istenük lettél.
23 Most azért, URam, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted!
24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.
25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.
26 Valóban, URam, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen! Mert ha te, URam, megáldod, örökre áldott lesz!
Dávid győzelmei – (Vö. 2Sám 8)
18 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.
2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3 Megverte Dávid Hamátnál Hadadezert, Cóbá királyát is, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát.
4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast meg húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.
5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert.
6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment.
7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat.
8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét,
10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt.
11 Dávid király ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől: az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.
12 Abísaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.
13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment.
14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének.
15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt.
16 Cádók, Ahítúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár.
17 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.
