Biblia egy év alatt

²³ Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg aztán olyan nagy nem lett a tábora, mint az Istené.

Dávid hebróni hadserege

²⁴ Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az ÚR parancsa szerint: ²⁵ Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. ²⁶ Simeon fiai közül való volt hétezer-száz kiváló, harcra termett vitéz. ²⁷ A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak, ²⁸ továbbá Jójádá, az ároniták fejedelme háromezer-hétszáz emberrel ²⁹ és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja háza népével, huszonkét vezető emberrel. ³⁰ Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer rokona, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában. ³¹ Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, családjuk leghíresebb tagjai. ³² Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot. ³³ Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. ³⁴ Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona. ³⁵ Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával; ³⁶ a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; ³⁷ Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, ³⁸ a Jordánon túlról pedig a rúbeniek és a gádiak közül meg Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember harcra készen, teljes fegyverzetben.
³⁹ Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, de Izráel többi része is kész volt egy akarattal királlyá tenni Dávidot. ⁴⁰ És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert testvéreik gondoskodtak róluk. ⁴¹ Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárímból – (Vö. 2Sám 6,1-11)

13 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, ² majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak látjátok, és ha Istenünknek, az ÚRnak úgy tetszik, üzenjük meg otthon maradt testvéreinknek Izráel egész területén, meg a papoknak és a lévitáknak a legelőkkel ellátott városaikban, hogy gyűljenek ide hozzánk, ³ és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. ⁴ Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, tetszett ugyanis a dolog az egész népnek. ⁵ Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el az Isten ládáját Kirjat-Jeárímból.
⁶ Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárímba, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbokon trónoló ÚRnak a ládáját, akinek a nevét segítségül szokták hívni. ⁷ Az Isten ládáját egy új szekéren szállították el Abínádáb házából, Uzzá és Ahjó vezették a szekeret. ⁸ Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével. ⁹ Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök. ¹⁰ Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt ott, az Isten színe előtt. ¹¹ Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. ¹² Akkor félni kezdett Dávid az Istentől, és ezt gondolta: Hogy hozathatnám magamhoz az Isten ládáját? ¹³ Ezért Dávid nem magához vitette a ládát, Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. ¹⁴ Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.

Hírám barátsága Dáviddal

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki. ² Ekkor megértette Dávid, hogy az ÚR megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy naggyá és magasztossá tette uralkodását népének, Izráelnek a javára.

Dávid feleségei

³ Dávid több nőt is feleségül vett még Jeruzsálemben, és további fiakat és leányokat nemzett. ⁴ Ez a nevük azoknak a gyermekeinek, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, ⁵ Jibhár, Elísúa és Elpelet, ⁶ Nógah, Nefeg és Jáfía, ⁷ Elísámá, Beeljádá és Elífelet.

Dávid legyőzi a filiszteusokat – (Vö. 2Sám 5,17-25)

⁸ Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték egész Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük. ⁹ A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. ¹⁰ Akkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! ¹¹ Fölvonultak tehát Baal-Perácímba, és ott megverte őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten általam ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. ¹² A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.
¹³ Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet. ¹⁴ Ekkor Dávid újra megkérdezte az Istent, Isten pedig azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák felől vonulj ellenük! ¹⁵ Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát! ¹⁶ Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Isten, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig. ¹⁷ Dávidnak híre ment minden országban, és az ÚR rettegést keltett iránta valamennyi nép között.

A szövetségláda mellé rendelt léviták

15 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje. ² Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az ÚR, hogy állandóan hordozzák és gondozzák az ÚR ládáját.
³ Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az ÚR ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára. ⁴ Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:
⁵ Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát, ⁶ Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát, ⁷ Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát, ⁸ Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát, ⁹ Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát, ¹⁰ Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát.
¹¹ Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot, ¹² és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára! ¹³ Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az ÚR, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá. ¹⁴ Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját. ¹⁵ És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az ÚR beszéde szerint.

A szövetségláda mellé rendelt énekesek

¹⁶ Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.
¹⁷ A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát. ¹⁸ Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket. ¹⁹ Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. ²⁰ Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat, ²¹ Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték. ²² Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. ²³ Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, ²⁴ Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.

A ládát Jeruzsálembe viszik – (Vö. 2Sám 6,12-19)

²⁵ Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az ÚR szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.
²⁶ Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az ÚR szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. ²⁷ Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt. ²⁸ Így vitte egész Izráel az ÚR szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.
²⁹ De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az ÚR szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.